2. Szentesi Éva írásai
Szentesi Éva

Négy évvel ezelőtt kezdtem el írni a Rúzs és Tükör nevű blogom, amelynek kapcsán lehetőséget kaptam a Style.hu-nál egy külön rovat vezetésére. Később főszerkesztővé léptem elő, mely pozícióban 2015 januárjáig tevékenykedtem. Jelenleg szabadúszó vagyok, a Stylemagazinnál állandó szerzőként vagyok jelen. Szerzői védjegyem alatt új rovatot is írok, melynek címe: Négy nő. A Négy nő egy folytatásos webregény. A nők mesélnek, mi pedig megismerünk általuk életeket, fájdalmakat, és örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. A webregényen kívül társadalmi jelenségekkel, párkapcsolati kérdésekkel, férfi és nő viszonyáról publikálok még, illetve divatról szubjektíven.




Ne maradjon emlék!

Szerettem volna élni veled a nyárban, amikor minden könnyű, és együtt szabadságra megyünk egy ismeretlen helyre, ahol még nem járt egyikünk sem. Bemutatnálak olyan barátaimnak is, akik nem is annyira fontosak, csak amolyan nyári haverok, akik a téli időszakban sose kerülnek elő.

olvass tovább

Mit számít az, ki mit gondol?

Eszti fel-alá slajferolt a konyhában. A fatalpú papucsa úgy kopogott a kóbormacska színű kövön, hogy a fejemet verte. Hiába mondtam neki, hagyja abba, csak jött ment, mint egy bolond, és mondta a magáét. Lefőtt közben a kávé a rossz kotyogóson, megcsapott az illata. Még mindig apám régi kávéfőzőjéből bírtam a legjobban meginni, hiába volt otthon az az újfajta gépem, amit mindenki büszkén vesz meg.

olvass tovább

Biztos, nem most

Emlékszel a Borsószem hercegkisasszonyra? Arra a régi mesére, amit gyerekkorunkban olvasott anya. Hat éves lehettem, és kiszedtem a levesből a borsót, majd beraktam a lepedő alá. Másnap szörnyen mérges voltam, mert nem lett kék-zöld folt a derekam, ahogy a mesében a herceglánynak, ugyebár így ment át a teszten, hogy mégis nemesi származású. Haragudtam, mert én a próba szerint nem voltam az.

olvass tovább

Színház, ahova nem jöttél velem

Sűrű, hályogos, lomha masszaként csordogálnak az emberek mindenfelé. Álldogálnak, mendegélnek, bután néznek, vásárolnak hitelből, aztán szidják a kormányt, tudod, kevés a pénz. Autóba ülnek, karamboloznak, vesznek a Mekiben egy sajtburgert, vesznek plazmatévét is, aztán karácsony után visszaviszik a csúnyapulcsit. Újév küszöbén gyűlölködnek megint az igazságtalan rendszer miatt. Én meg elkéstem a színházból.

olvass tovább

Brutális karambol a Szív-pályán

Várom, hogy történjen valami. De azt nekünk kell megcsinálni, nem? Mármint a történéseket. Fekszem az ágyon, alig bírok felkelni, a fejem hasogat, a lábam meg tiszta ólom. A biocsöves szolárium melegére gondolok. Ott, ha lehunyom a szemem, akkor is világos van. Milyen jó lenne, ha átjárna most a fény.

olvass tovább

Rajta sem tudok már sajnálni semmit

Dobszai Anna reggel konstatálta, hogy nem tekerte vissza a fogkrémre a kupakot. Bosszankodott kicsit a némileg beszáradt paszta miatt, majd belenézett a tükörbe és rájött, hogy még a tegnapi sminket sem mosta le. Gyakran fekszik le így, amióta ismerem őt legalábbis.

olvass tovább

Meghalni Chanelben

Úgy beszéltél a házasságról, mintha egy olcsó papír lenne, mintha nem is volna fontos szövetség. Igaz, nem láthattál a fejembe, nem érthetted, mi megy keresztül egy nőn, amikor ilyeneket hall. Nem szerettem azokat, aki így vélekednek, és abban a pillanatban nagyon gyűlöltelek.

olvass tovább

Szabadnapos a szívem, gyere velem!

Mentünk az Adriára, és a Szalai Évát bömböltetted az úton, azt képzelted, én vagyok a dalból a nő. Boldog voltál, hogy melletted ültem, és éppen úgy viselkedtél, mint egy kisgyerek, aki megkapta a hőn áhított villanyvonatot.

olvass tovább

Ahová nem tér vissza az ember

Andrást hat évvel ezelőtt ismertem meg, amikor a Cafe 57-ben pultoztam. Bejárt az ügyfeleivel tárgyalni, és mindig nagyon kedvesen köszönt. Figyelmes lettem arra a sunyin belopakodó érzésre, ahogy minden reggel várom Andrást, számolom az időt, mikor lép be megint az ajtón. Egy ideig nem tudtam kiszámítani, mikor jön.

olvass tovább