A belső hangod a legjobb barátod
A pillanat. Amikor megvilágosodsz. Amikor egyszerre összeállnak a képkockák. Mintha hirtelen felhúznák a redőnyt, és meglátnád azt, amit eddig nem láttál. Vagy láttad, csak nem akartad felismerni?
Egyszerűen annyira hinni akartad a szép szavakat, mert annyit csalódtál már. Pedig okosan akartad csinálni. Mindent megtettél, és mindenre odafigyeltél, mert biztos voltál benne, hogy tanultàl a múltból. Kemény lecke volt, ami egy életre elegendő bölcsességet adott, könnycsepp formájában.
Aztán.. eljön egy pillanat. Először csak a belső hangod kezd el suttogni, próbál figyelmeztetni, de te nem akarod meghallani. Pedig egyszer, régen, megfogadtad, hogy a megérzéseidre mindig hallgatni fogsz, mert azok sosem csapnak be. Most mégis kizárod, és megmagyarázod magadnak, hogy csak a múlt félelmei miatt érzed, amit érzel.
Az igazság viszont az, hogy pontosan tudod, már az első pillanatban, hogy mit jelent, ha ez a hang megszólal benned. Azért jön, mert vigyáz rád, és óvni akar attól a csalódástól, amibe épp készülsz nyakig elmerülni. Figyelmeztet.
De te nem hallgatsz rá. Hinni akarsz, mert a jó szíved azt súgja, hogy hinned kell. Hogy nem szabad elveszíteni az emberekbe vetett hitet, mert ez az ami életben tart. Ami mindig visz előre. Hiszen az emberi kapcsolatok nélkül magányosak maradunk.
Aztán jön A PILLANAT. Amikor már nem csukhatod be a szemed és nem menekülhetsz el a hangok elől. Amikor szembe kell nézned a leckével. Mert az élet egészen addig fogja újra es újra ugyan azokat a szituációkat eléd rakni, ameddig nem tanulod meg a leckét.
Az pedig, hogy most újra csalódottnak és összetörtnek érzed magad, nem mást jelent, mint hogy valahol még dolgod van! Pont ott, ahol eltörtél. Most és már annyiszor. Figyelj a belső hangra! És tanuld meg az első - legfontosabb leckét: Ő az, aki sosem fog cserben hagyni!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez