A bűbáj herceg és a királylányok
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy dali szép aranyhajú herceg, akinek nem volt párja hét határban. Nem a jelöltek hiányoztak. Ha akarta volna, bíz hozzá ment volna akármelyik királykisasszony, de minthogy az ellenálláson gyakran kicsorbul a jószándék pengéje, így hiába biztatta az egész udvartartás a herceget, az csak nem házasodott meg.
Folyton járt-kelt ország-világszerte, hétszer is megkerülte a világot. Ahányat látott, annyit szeret, s ezért el is nevezték a népek Bűbáj hercegnek. Ám ne higgyétek, hogy jókedvéből járt-kelt annyit. Nem kötött kompromisszumokat, mint megannyian körülötte, viszont az igazit se találta sehol.
Így tengették életüket, míg meg nem haltak. A nemes herceg, aki igazából egy varangyos béka, és akiről mindenki tudta az igazságot, kivéve az aktuális áldozatai, és a királylányok, akik túl naivak és túl szeretetéhesek voltak ahhoz, hogy tisztán lássanak.
A mese tanulsága:
1. Amikor a vágy eluralja az embert, akkor az értelem fagypont alá süllyed, és az illető szinte tehetetlenül engedelmeskedik a vágyainknak.
2. Az éhség közvetlenül veszélyezteti a túlélésünket. Az éhes ember hamarabb elcsábul egy szénhidrát bombát jelentő csokira, akkor is ha egyébként egészséges ételeken él. Az érzelmi éhség esetében az időzített robbanószerkezet a megkapott figyelem, amit összekeverünk a szeretettel.
3. Amikor az első két pont, azaz a vágy és az érzelmi éhség egyidejűleg van jelen, az végzetes. Ilyenkor ugyanis az ember megfeledkezik arról, hogy ami kielégülést vagy hasznot hoz, az mindig pillanathoz kötött, ezért a legnagyobb mértékben múlandó. Így hát minden másodperc a féktelen feledés irányába taszítja mind az érzelmileg elérhetetlen Bűbáj herceget, mind a szeretet éhes királylányokat. Kár, hogy ők erről nem tudnak.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez