A hobbim már az életem része

Mi is az én hobbim? Egy csodálatos dolog, mely számomra nagyon sok pozitívumot hozott. A DIORÁMA

Már itt az elején elárulhatom, én még ennyi érdekes dologgal sosem találkoztam, mielőtt elkezdtem volna ezt a tevékenységet. Szeretném bemutatni, hogy mindenki megérezhesse azt, amit én is érzek akkor, amikor az emberi szem olyat lát, amire még csak nem is gondolt.

A DIORÁMA készítés

Mi is az a dioráma?

Meg szokták tőlem néha ezt kérdezni, én erre azt válaszolom, ha körülnéztek a világban, az panoráma, amit én csinálok ugyanaz, csak „diónagyságban”, ennyi az egész. Mindenki látott már ilyet, biztos vagyok benne, amikor éppen egy múzeumban járt, vagy egy kiállítás részeként. Tájak, figurák, járművek magában az élet kicsinyített változata. Legyen a múlt, jelen, vidám vagy szomorú mese, fantasy vagy sci-fi, bármi, ami emlékeket hordoz, érdekes, ami más. Egy a lényeg, hogy érezzük azt, amit az alkotó akart közölni velünk és akár elgondolkodjunk, vagy csak nevessünk egy jót rajta, miközben egyfolytában azon jár majd az agyunk, hogy hogyan készült ez.

Hogyan is kezdődött:

Sokszor elgondolkodom azon, hogy hogyan is változott az életem, miért érzem azt, hogy nekem alkotni kell, adni az embereknek valami újat és újat ebben a rohanó világban.

Már gyerekkoromban is érdekeltek a művészetek, sokszor rajzolgattam. Ahogy teltek az évek már nem csak rajzoltam, készítettem én mindent, barkácsoltam, ragasztgattam, alkottam, amit csak láttam, kisebb-nagyobb sikerrel. Volt itt minden. De az első makettjeimet nem feledem, amit apámmal közösen készítettem, és mivel én jó gyerek voltam olyan szépen repültek a réten. Persze ilyenkor apám fogta a fejét és csak annyit mondott -majd talán egyszer fiam, benő a fejed lágya. Hát meg kell, hogy cáfoljam, ez a mondása nem jött be. 15 éves koromban beiratkoztam egy képzőművészeti körre, amit 7 éven keresztül gyakoroltam. Itt tájképeket, portrékat és csendéleteket festegettem, jobb lett volna aktokat, de az élet az ilyen. Persze eközben zajlott az életem, közbe jött a katonaság, vidámság, szomorúság aztán megint vidámság és így teltek az évek. Mindig akadt valami, ami alkotásra kényszerít, amit el kellett készítenem, hogy adhassak a világ felé. Festményeim kiállításokat jártak be nagy örömömre és remélhetőleg mások örömére is. Én férfiasan bevallom, szeretem a szépet, egy szép nőt, egy szép autót, vagy egy szép festményt, a színeket. Szerintem ezzel mind így vagyunk. Ahogyan szokták mondani a szép gyönyörködtet, a finom részletek elvarázsolják az embert.

Teltek az évek, családot alapítottam, és más feladataim lettek. Ez alatt az idő alatt szunnyadt bennem az alkotás vágy de kitörni készült. Éreztem a lángot, ami még mindig ott volt belül. Kerestem, kutattam valami után, hogy ismét alkothassak. Többre vágytam, úgy éreztem, kell valami igazán érdekes elfoglaltság, ami tovább színesíti az egyébként nem unalmas napjaimat, ami ismét én vagyok. Gyermekeim olyan energiákat mozgósítottak bennem, ami az eddigiektől eltérő alkotásokra inspirált.

Kezdet és a kihívás:

Három éve kezdődött karácsonyi szabadságom alatt, egy szép napon szörfözgettem a világhálón, mintha csak a Balcsin lennék, csapódtam ide-oda. Majd egyszer a szemem elé került egy oldal, amin makettek és diorámák voltak, mind magyar alkotó munkája. Csak ültem és néztem órákon keresztül a rengeteg sok érdekes dolgot.

Odaszóltam a feleségemnek, nézd meg milyen jó, hogyan lehet ilyet csinálni, hogyan készült ez, miből. Persze jó asszony lévén kedvesen válaszolt, Imikém járjál utána. Igazad van, válaszoltam, cikáztak a gondolatok a fejemben. Elkezdtem keresni, kutatni, amit erről a szép hobbiról lehet tudni. Éreztem, hogy ebben ismét ki tudok majd teljesülni. Ez új ez más, mint egy papírra vagy vászonra vetett dolog, itt másképpen lehet a teret, az időt érzékeltetni. Akarom tudni, akarom tudni! Csak ez járt a fejemben. Bele se gondoltam, hogy ez mennyi tanulást, küszködést és mennyi új dolgot hoz majd. Az elmúlt három évem rengeteg érdekes dolgot hozott az életemben. Megismerhettem a dioráma építés alapjait, megismerhettem számtalan sok remek embert, köztük olyanokat is akiknek nagyon sokat köszönhetek, akik a barátaim lettek. Eljutottam makett versenyekre, ahol munkáim által sikereket értem el. A tavalyi évben olyan megtiszteltetésben volt részem, hogy megkaptam a Makettezők Mesterlevelét, amely új feladatok elé állít.

A családom, a feleségem együttes erővel támogatta az új hóbortomat, ami azért -meg kell hagyni- elég időigényes. Sok-sok éjszakázás, hajnali lefekvés eredményei a munkáim, de a kihívás és az alkotás megéri a fáradtságot.

Kiss Imre

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!