A jövő elektromos – Volvo C40 Recharge Twin Pro

A jövő nem csak elektromos, hanem a svédek szerint vegán is. A C40 az első Volvo, amelyik kizárólag elektromos hajtással kapható. Az új világ, amely láthatóan újraírja a lehetséges elvárásainkat, amelyet egy autótól kaphatunk egészen új fejezetet nyit a Volvonál és úgy egyáltalán a presztízs márkáknál. Mit is jelent ez?

Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni, hogy mi is a C40, akkor azt lehet rá mondani, hogy az XC40 kupé verziója. Jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető Volvo jegyekkel találkozunk rajta kívül és belül. A lecsapott hátsórészén apró spoilert találunk a tetősík végén és a hátsó ablak alsó peremén is. Ezt követően szinte teljesen függőleges, egyenes síkkal határolt az autó hátsó része. A két oldalán a Volvo lámpák meredeken kúsznak felfelé. Különleges szaggatott vonalú LED fénysávban adják a helyeztjelző fényét. Kifejezetten szép, skandináv ízlésvilág. Az oldalsó ívekben már kevesebb a tipikus C40-re jellemző vonal. A cupé vonalvezetés a B oszloptól hátrafelé ível, ez előtt nagyjából megegyezik az autó a közvetlen rokon XC40-nel. A kerekek méretesek, 20” -os alufelniket kapott a C40 tesztautó.

Az autó orra is azonos többé, kevésbé. A különbség a hűtőrács hiánya, amelyet teljes egészében lefedek. A szükséges hűtést kizárólag az ez alatti lamellákon keresztül kapja az autó. A ködfényszórók körüli mélyedés is kizárólag dizájn elem, hogy megtörje a lökhárító kék színű felületét.

Van néhány kompromisszum, amelyet a forma oltárán fel kellett áldozni. A csomagtér 40 literrel kevesebb, mint az XC40 esetében, mindössze 413 liter. Ezt az űrtartalmat kompenzálja a motorháztető alatt elhelyezett plusz 31 literes tároló rekesz, amely alkalmas például a töltőkábelek tárolására. Ezt a ziccert sok versenytárs kihagyja, például a Q4/VW I.D.4/Skoda Enyaq. Pedig igazán komoly kényelmet ad a Volvo esetében, csakúgy, mint a korábban tesztelt Ford Mustang Mach-E esetében is. A hátsó ülések egyébként síkra hajthatóak, amellyel 1205 literes csomagtér nyerhető. Ki kell még emelni, hogy a csomagtartó alsó lapja középen meghajtható, amely így egy praktikus rekesszé alakítható. Így a bepakolt holmik kevésbé csúszkálnak ide-oda.

A C40 belső tere egyértelműen Volvo hangulatot áraszt. A különbség egy korábbi modellhez képest viszont mindenképpen érzékelhető. Itt nem arról beszélek, hogy most már nem valódi a bőr az üléseken, hiszen a beltér, ahogyan a bevezetőben is írtam vegán. Nehéz a kettős érzéseimet szavakba önteni, hogy mit érzek akkor, ha a műbőrt újrabrendingelve vegán bőrnek hívják, de ebbe kár is most belemenni. Legyen így! Megmaradt a letisztultság, a funkcionális jó értelemben vett egyszerűség ennél a modellnél is, de az ajtókárpit textil tapintása és a még egyszerűbb beltér miatt olcsóbbnak hat számomra az egész. Ha nem autót tesztelek, akkor egy S60-ast használok, a C40 belső tere számomra minőségérzetben visszalépés. A kék színű belső kárpit egyébként összeségében nagyon különleges, egyedi hangulatot teremt. Csakúgy, mint a térképmintázatú dekorbetétek, amelyek a sötétben meg is vannak világítva.

A hátsó utasok térkínálata a második pont, ahol a C40 kompromisszumokra kényszerít az egyenes tetősíkkal rendelkező XC40-hez képest. A lábtér elegendő, méretes tárolórekeszek vannak az ajtózsebben és külön szellőzőrendszere van a hátsó utasoknak. A fejtér viszont kisebb és ami a legmeglepőbb, a Volvo nem használta ki a tisztán elektromos autók által adott plusz lehetőségeket, így méretes (nem használt) kardán alagút van a hátsó középső utas lábánál. Ez vagy azt mutatja, hogy lesz benzines erőforrással is C40 a jövőben, vagy egyszerűen azt, hogy nem költöttek rá a Volvonál, hogy a rokon XC40 ezen részénéhez képest módosítsanak. Kár érte.

Az első ülések, üléspozíció hibátlan. Továbbra is úgy tartom, hogy a Volvo csinálja a legkényelmesebb üléseket az első sorban utazók számára az összes márka közül. A kormány is szép és remek a fogása. Se nem túl vastag, se nem túl vékony. A kormány mögött és a középkonzolon egy-egy teljesen digitális műszeregységet találunk. A vezetőülésből a hátra tekintés nem túl kényelmes, amely szintén a cupé formavilágból adódik. Szinte alig marad rés, amelyen keresztül visszafelé kiláthatunk, sőt a tolatókamera is egészen kevés teret enged láttatni, így ezt a részét erősen szokni kell az autónak.

Az itt olvasható XC40 Recharge tesztben már panaszkodtam az új Google alapú rendszerrel kapcsolatban, így most nem teszem hosszan. Egyértelműen előnye, hogy a rendszer arra is képes, hogy előre jelezze, hogy hány % töltöttség lesz az autóban, amikor a célunkhoz megérkezünk, ajánlást tesz arra, hogy a töltéseket az útitervünkbe hogyan illesszük be. Erre más rendszer nem képes és ez egy komoly előny. Viszont hátránya, hogy Google fiókra van szükségünk ahhoz, hogy a rendszer által kínált minden funkciót megkapjuk, amely a kisebb probléma, de még ráadásul egészen hosszadalmas és körülményes a telefon/Volvo ilyen formában történő párosítása. Igaz ezt csak egyszer kell megtenni, illetve akkor, ha cseréli valaki a telefonját. Szintén nem szimpatikus, hogy az Android Autó és az Apple CarPlay nem fut ez alatt a rendszer alatt. Bár ígéretet találtam a neten, hogy ez változni fog. Ebből a szempontból a korábbi Sensus rendszerhez képest ez visszalépés.
A műszerfal felbontása, grafikája kifejezetten szép, mutatós, ahogyan a térkép fut rajta. Hátránya viszont, hogy nem használja ki a teljesen digitális műszerfal adta lehetőséget. Megjelenések között nem nagyon tudunk változtatni.

Tesztautónk a duplamotoros 408 lóerős változattal rendelkező modell volt, amelyben egy 75kW-os akkumulátor biztosítja az energiát. A számadatok azt jelentik, hogy a Volvo C40 annak ellenére, hogy egy 2,1 tonnás autóról beszélünk, elképesztő gyorsulásra képes. 4,7 másodperc alatt képes a százas sprint elérésére. Nyilván a sebesség is elképesztő lehetne, de mint jó Volvo, 180km/h -nál limitálva van a végsebesség. Ami szerintem egyébként nem is baj.

A komoly gyorsuláson kívül fontos még, hogy milyen fogyasztást és hatótávot remélhetünk a C40 ezen változatától, illetve, hogy milyen töltési időkkel számolhatunk.

A Volvo C40 nem kifejezetten kis fogyasztású az elektromos autók között. A tesztátlagunk 25-26kW/100 kilométer között mozgott. Autópályán még 100-110-es tempó esetén is egészen nagy az étvágya (nyilván a robosztus frontrész légellenállása miatt). Városban is számolni kell 17-19kW-tal.
Ezekből az adatokból én azt mondanám, hogy 300 kilométeres hatótávra lehet számítani reálisan. A jó hír viszont, hogy 150kW-os egyenáramú gyorstöltést is fel tud venni az autó, így fél óra alatt 10-ről 80%-ig tölthető. Normál 11kW-os utcai töltőnél nagyjából 8 óra töltésre számítsunk, ha teljesen le van merülve az autó. Otthon, normál 220V-os váltóáram esetében pedig végtelen sok időre. Nekem otthon 11 óra alatt 20-21kW-ot sikerült beletenni, amit cca. 90 kilométer alatt le is autóztam.

Elfogult vagyok a aVolvokkal szemben, mert az, amit a márka sugall, nagyon közel áll hozzám. Viszont éppen ezért az elvárásaim is nagyobbak egy új modellel szemben, amit bemutatnak. A Volvo modellpaletta az ígéretek szerint 2030-re teljesen elektromos lesz. Úgy látom, hogy a relatív rövid idő alatt rengeteg kihívásra kell még válaszolnia a márkának. A teljesen elektromos világ és autózás ugyanis minden szabályt és tradíciót újra fog írni. A 27 milliós ár sáv, amelybe a tesztautó került, elképesztő komoly választási lehetőséget ad. A márka image pedig nem biztos, hogy önmagában elegendő.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.