A luxus ott kezdődik, ahol a szükséglet véget ér
Nem? De bizony! A minap olvastam ezt a gondolatot egy rövid posztban, és kicsit filóztam rajta, mert ez a szemlélet kellene, hogy uralkodjon az egészséges közgondolkodásban.
Az emberiség korszakain keresztül a legnagyobb többség általában azért folytatott naponkénti, keserves küzdelmet, hogy a betevő falatok és a biztonságos lakóhely, esetleg búvóhely meglegyenek. Állatokat sem kedvtelésből tartottak, hanem a megélhetés érdekében folytatott, nélkülözhetetlen tevékenységekben hasznukra váltak.
Ismerjük a röghöz kötés fogalmát. De még erre sem nagyon volt szükség. A hétköznapi ember mobilitása és mozgásának határa csupán addig terjedt évezredeken keresztül, amíg az nem akadályozta a ház körül élő állatok és a túléléshez nélkülözhetetlen teendők ellátását. Így az olyan luxus, mint a pihenés szándékából következő utazás, nyaralás, szóba sem kerülhettek. Kivételt képeztek persze azok a kevesek, akik az arisztokrácia berkein belül érkeztek erre a világra. De az utazás számukra sem volt minden veszélytől mentes.
Amikor arról beszélünk, hogy valamire szükségünk van, az sok esetben nem a szükségletekre vonatkozik már csupán, hanem egy jóval tágabb perspektívát nézünk. A vágyaink vagy az életünk kényelmesebbé tételét érintő eszközök és javak megszerzésére irányuló szándékot is ilyen módon fejezzük ki.
Ha igazán őszintén átgondolod, a túléléshez nélkülözhetetlen dolgokon felül mennyi minden van az életedben, ami luxus? Mennyi minden van a lakásban, ahol élsz, ami nem a túlélést szolgálja, hanem a kényelmet? Képes vagy elégedettségre vagy csak sóvárogva bámulod azokat, akik nálad még nagyobb luxusban élnek? Mennyi érték van az életedben? És mennyi sóvárság?
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez