A nő nem tolja maga előtt a férfit, hanem húzza maga után
Sokat változott a világ, különös tekintettel a párkapcsolatokra. A szakértők azt mondják, ennek az az oka, hogy az úgynevezett klasszikus párkapcsolati forma a végét járja. Klasszikus párkapcsolati forma alatt pedig azt a felállást értik, amiben a férfi a pénzkereső, a nő pedig a családért felel, és ezzel egyfajta alá-fölérendeltséget létrehozva függenek egymástól.
Rendkívül individuális lett a világ – mondják – már mindenki boldog akar lenni, ha az egyik emberrel nem megy, majd megy egy másikkal. Gyakori a válás, mert az emberek nem akarnak kompromisszumot kötni. Szerelmet akarnak, szabadságot, s ha hisszük, ha nem, állította az előadó, kifejezetten örülnünk kell, ha néha gazdasági alapon is létrehoznak egyesek házasságot, mert azok a kapcsolatok időtállóbbak és stabilabbak, mint a mulandó szerelmen alapulóak.
Lassan a végéhez közeledik az a világ, amikor a nők megelégednek a család nyújtotta szerepekkel. Mindenki alanyi jogon szeretné kipróbálni magát, kicsiszolni a tehetségét, megméretni kitartását, szaktudását a világban. És szeretne váltani is, ha a párkapcsolatában nem boldog – hallgattam a minap egy előadáson – ami teljesen rendben is van. Azonkívül a nők már nem akarják mindenáron a családi fészekben, a gyerekek felnevelésével tölteni az idejüket. Sikereket akarnak, és elismerést, amit meg is kapnak, gyakran többet, mint a férfiak.
A mai nők már nem akarják maguk előtt tolni a férfiakat, bátorítani, buzdítani őket! Első sorban a saját sikerükért dolgoznak, és ha sikeresebbek, mint a férfi, akkor azt maximum húzzák maguk után, de tolni nem hajlandóak maguk előtt. Ennek pedig az a következménye, hogy a nő nem tud felnézni a férfira, s már véget is ért a férfi – nő kapcsolat.
A hajam is égnek állt mindezek hallatán. Mi lesz most? Hogyan tovább? Ugyan elégedett vagyok az életemmel szingliként, de ki tudja, mi lesz, ha meggondolom magam? Napokig keresek, kutatok az interneten, elolvasok mindent, amit a témában számomra hiteles emberektől találok, de megnyugtató válaszra nem lelek. Napok múlva hívom az asztrológus barátnőmet, hátha tud valami nagy okosságot, amitől végre nyugodtan tudok aludni.
- Te tényleg ezért aggódsz? – néz rám kérdőn. Ezért aztán nem kell. A probléma most is ugyanaz, mint ami eddig volt. A világ nem változott meg, továbbra is keresi, kutatja mindenki az igazságot, amire semmire szükség, mert már rég megtalálták. Hallgatok. Nagyokat nézek, nem értem az egészet. – Nem az a baj, hogy a nők nem tolják maguk előtt a férfiakat! Az sem, hogy ki, mit, hogyan csinál a kapcsolatában. Nem ezek a dolgok hiányoznak a párkapcsolatokból – mondja. Láttam már sokféle kapcsolatot, sokféle felállást, a megoldást mindig ugyanaz jelentette. Akik tényleg szerették egymást, azok megoldották a nehéz helyzeteket, akik meg nem, azok nem. Nem azért van sok egyedülálló ember, mert a nők is sokat keresnek, hanem mert kevés a szeretet a kapcsolatokban, és akkor viszont mindegy, melyik fél nem teszi bele!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez