A párkapcsolat nem egyenlő a problémával
Az a baj a legtöbb párkapcsolattal, hogy az emberek valamiért nem akarnak foglalkozni egymással - meséli egy barátom. Persze itt nem arra az esetre gondolok, amikor azért hanyagolunk valakit, mert alkalmatlan a párkapcsolatra, megbízhatatlan, hazudozó, drogos, vagy alkoholista.
Nem, nem ezekről van szó, hanem azokról az esetekről, amikor azért nem akarunk komoly párkapcsolatot kialakítani, mert nyűg a számunkra a másikkal való törődés, az őszinte érdeklődés, a közös feladatok, egy igazi párkapcsolat kialakítása, és a feladatok megoldása. Azért nagy baj ez, mert a kapcsolatok, ha megfelelően állunk hozzájuk, nem a szenvedésről szólnak. Szerintem a tanulás és a boldogság a céljuk, s ha így tekintünk egymásra, egészen más megvilágításba kerül minden. Ha úgy gondolunk a másikra, hogy mit tanulhatunk tőle, és ő mit tanulhat tőlünk, nagyszerű perspektíva bontakozik ki előttünk, ami tele van lehetőséggel, és mindannyiunkat gazdagíthat.
Az egyik régi párkapcsolatomban például olyan partnerem volt, akinek gyerekkorában meghalt az anyukája. Rendkívül sérült volt érzelmileg, labilis, de tele szeretettel. Mondhattam volna, hogy ki akar egy ilyen társat magának, vesződjön vele más, de nem tettem. Inkább vettem a fáradságot, és meghallgattam, átbeszéltük, ahányszor csak kellett, a múlt eseményeit, és igyekeztem segíteni neki abban, hogy feldolgozza a történteket és hogy érzelmileg erősebb, stabilabb emberré váljon. Olyanná, aki bízik magában, az életben, a döntéseiben, és aki megállja a helyét, ha kell, egyedül is. Nem mondom, hogy könnyű volt. Azt sem állítom, hogy mindig volt türelmem és kedvem a traumáiról beszélni, de megtettem. Fontos volt, segíteni akartam neki, és magamnak is, hogy a kapcsolatunk kiegyensúlyozottá, ő pedig magabiztosabbá váljon. Ma sem úgy gondolok erre vissza, mint kidobott időre, amit feleslegesen fektettem egy másik emberbe, ilyesmiről szó sincs. Nagyon hálás vagyok minden együtt töltött percét, még akkor is, ha akadtak bőven nehézségek.
Én is sokat kaptam tőle. Rendkívül racionális, gyakorlatias ember vagyok. Nem lehet azt mondani rám, hogy túláradnak bennem az érzések, pedig ott vannak, jó mélyen elásva. Csak én valahogy nem tudom könnyen kimutatni őket. Nem tudom miért, talán nem ez a típus vagyok, talán csak a gondolkodásmódom teszi, mindenesetre én ettől a szerelmemtől megtanultam kinyílni. Megmutatta, hogyan kell kifejezni az érzéseimet, hogyan kell átadni magam nekik, és ettől az én életem is tartalmasabb lett. Számomra erről szól egy párkapcsolat - erről is. Teszünk egymásért, tanulunk egymástól, gazdagítjuk egymás életét. És hiába vannak problémáink, nehézségeink egy kapcsolatban, mert igenis vannak, lehetőségként kell felfognunk őket, mert azok. Nem tudhatunk mindent, nem rendelkezhetünk kiemelkedő szinten minden fajta képességgel, ezek jelentős részét egymástól tanuljuk, s ez az igazi érték.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez