A romlás húsevő virágai
Ebben a mai könnyű világban a megcsalás olyan sport lett, amiért lassan díjat is adnak. Fiatal asszonyok lépnek félre kisgyerekkel a hátukon, a férfiak meg sosem voltak hűségesek, de még annak a kevésnek - aki hű volt ezidáig - se fűlik a foga már ahhoz, hogy egy szoknya mellett megmaradjon.
Hogy is van ez, Kati? Te tudod a legjobban, hiszen évekig csaltad a férjed a szövetségi kapitánnyal, akinek persze volt mindvégig felesége. Tán a tiltott gyümölcs a legédesebb? De ha már nem tiltott, egyből savanyúbb lesz az íze, ugye? Minden nap ugyanazt a házikosztot enni nem is annyira vidám? Nem akarok én itt erkölcscsőszt játszani, nem vagyok prűd, vagy maradi, ne gondold, de hogy van az, hogy manapság senki nem tudja kordában tartani a vágyait? Kell az ember agyának a dopping, meg jólesik az adrenalin. Az orvosok is azt magyarázzák, hogy genetikailag - vagy hogy a csudába mondják - nem vagyunk monogámiára kódolva. Akkor mi legyen? Lépjen az egész világ félre? Legyenek szerteszét a gyerekeink, akinek azt se tudjuk ki az apja, netalán éljünk kommunában azokkal, akik tetszetősebbek a számunkra a többinél? És ha Józsit - aki történetesen a te hites urad - megkívánja a szomszédasszony, akkor alkalomadtán netán kölcsönveheti? Erről a világképről még te sem gondolkodtál el komolyabban, Kati.
Tudod, engem elhagytak. Na, nem azért, mert jobbat találtak, vagy mert nem lettem volna már kívánatos, hanem egész egyszerűen a sok év alatt még a legszebbet is meg lehet unni, és ez ellen csak vajmi keveset tehetünk. Hűtlen volt az uram, igaz fiatalabb is volt nálam, de amikor megismerkedtünk ez nem számított, mert a korához illők közül nem talált magának kedvére valót akkortájt. Most meg talált. Ennyi volt. Pedig felépítettem vele egy életet, ő meg itthagyott magamra. De tudod, mit mondok neked, Kati? Hogy igencsak keveset számítok ebben a történetben, mert én egyedül is megvagyok, van nekem szórakozásom épp elég, nem kell miattam ríni. Úgyhogy ne gyere ide nekem többet ezzel a habos fánkkal vigasztalni engem, mert ha még el is hízom miattad, akkor tényleg hamar eljön a világvége. Tudod, csak a gyerek számít az ilyesmiben, csak az bánt, hogy nincs már apja a szegény gyerekemnek. Mert az ő fájdalmát nem tudom oltani semmivel. Se habos fánkkal, se új ridiküllel.
Tehát értem én ennek a haladó társadalomnak az elméletét, meg azt is, hogy a doktorok mit zagyválnak a genetikáról. De azt ne mondja nekem senki, hogy egy kis hancúrért megéri felborítani a családok nyugalmát. Menjen félre titkon, amelyik akar, de a gyereket ne bántsa, a gyerekedet te se bántsd kérlek Kati többé.
Szentesi Évi
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez