A spórolás ára – Suzuki Vitara 1.5 hibrid 6AGS 4WD GLX Panoráma
A Suzuki modellpaletta második legdrágább modelljét próbáltuk az elmúlt hetekben. Ha a saját gyártású és fejlesztésű modellek sorát nézzük, akkor pedig messze a legdrágábbat. A népszerű Vitara hibrid hajtást kapott, amely korszakalkotó változás a modell és a márka történetében, hiszen első ezek sorában. Vajon megéri a „legzöldebb” technikát választani?
Egyértelmű, hogy az európai szabályozás nem kedvez a Suzukinak és komolyan bünteti a jelenlegi értelmezés szerinti, nem kellőképpen környezetbarát technológiát. Ennek következménye, hogy „külsős” termékek értékesítésébe is belekezdett a márka. A Suzuki Across és Swace modellek, melyekről korábban írtunk (a link az autók nevén). Az „átcímkézett” modellek a Toyotától érkeztek, aki a hibrid hajtás koronázatlan királya. Az Across egy plug-in hibrid, tehát az akkumulátor konnektorról tölthető, a Swace pedig hasonló módon, mint a saját fejlesztésű hibrid hajtással rendelkező most tesztelt Vitara, öntöltő hibrid.
Az gondolom, hogy ezzel a Swace és a Vitara összehasonlítása be is fejeződhet, talán annyi kiegészítéssel, hogy árszintjükben a két jármű nagyjából azonos. A most tesztelt csúcs Vitara egyébként a drágább. Kedvezményes ára 10,47 millió forint, amelyhez hozzájön még az opciós kéttónusú fényezés 240 ezer forintos felára. Az ár a Vitara esetében több okból is fontos tényező. A legnépszerűbb hazai autó ugyanis kifejezetten versenyképes árra indítja az árlistáját. A belépő modell 4 millióval olcsóbb, amely ugyan lágy hibrid és azon a szinten kevesebb az extra és még nem is négykerékmeghajtású, de akkor is 40% az árkülönbség. Mindez a 10 millió alatti árkategóriában. Egyszóval óriási az ugrás. Megéri-e a teljes hibrid, van-e olyan körülmény, hogy ezt a modellt érdemes választani?
Azt gondolom, hogy a Vitara sikere messze nem véletlen. Egy remekül vezethető, komfortos és jól összerakott autóról van szó. Annak ellenére, hogy a negyedik generációs modell már 2015 óta szeli az utakat, egy kifejezetten mutatós, divatos járműről van szó. Nagyobb ráncfelvarrást 2018-ban kapott, a modellcsalád 30. évfordulója alkalmából. Persze minden évben voltak apró, kisebb-nagyobb változások vagy designban, vagy a motorizáltságban. Eljutottunk oda, hogy a mild-hibrid meghajtású lett az Vitara, amely a gyakorlatban egy 48V-os akkumulátor közbeiktatását jelentette a rendszerbe. Ezzel némiképpen csökkent a károsanyag kibocsájtása a típusnak, illetve a start-stop működése is észrevehetetlen lett. Elméletileg a fogyasztásra is gyakorol kedvező hatást a mild-hibrid, de ez számomra ugyanolyan láthatatlan körülményként szerepel, mint az akksi helye (amely az ülés alatt található), vagy éppen az imént említett újraindítás. A technológiai szintlépést a full hibrid jelenti, amely a Suzuki esetében egy vadonatúj technológia. Ha valaki kicsit mélyebben, de közérthetően szeretné az ezek közötti különbségeket megismerni, itt olvashat erről részletesebben.
Fontos kiemelni, hogy a Suzuki más felépítésű rendszert alkotott, mint amit a Swace-ben találunk. A Vitara mild-hibridhez változatához képest nagyobb teljesítményű 140V -os akkumulátora, amely a csomagtérben kapott helyet. Ennek kapacitása meglehetősen kicsike, mindössze 0,84kW. Az elhelyezése miatt a csomagtér jelentősen kisebb, 289 literes lett. De talán ez a legkisebb probléma az új rendszerrel. A benzines meghajtásról a régi jó ismerős, az 1,5 literes szívó benzinmotor gondoskodik. Ezt a motort igazán szerethetően dolgozik a Jimnyben, de a Vitarában, ha direktben hasonlítjuk az 1,4 literes 140 lóerős turbómotorhoz, amely a mild-hibridben dolgozik, akkor érezhetően gyengébb, ugyanis mindössze 102 lóerős. Ennek működését egészíti ki a 33,4 lóerős elektromotor. A rendszer összteljesítménye 115 lóerő. A teljesítménycsökkenésen túl figyelembe kell venni azt is, hogy a nagyobb akkucsomag miatt az autó tömege 80 kilóval magasabb.
Azt kell, hogy mondjam, hogy érezhetően lomhább az autó, mint a mild-hibrid változat esetében. Ezt a különbséget sajnos nem kompenzálja a robotizált automata váltó. Ez utóbbi lényegében egy manuális váltószerkezetre épül, ahol a kuplungolást helyettünk egy automata végzi. Ki szoktam emelni, hogy a manuális váltószerkezete a Suzukiknak kifejezetten szerethető, sajnos ezt nem tudom ilyen meggyőződéssel megtenni a robotizált váltó esetében. Néha indokolatlanul nagy gázfröccsöt adott, illetve autópályán az adaptív tempomat használata esetén kellemetlenül rángatott, ahol lassítani, majd újra gyorsítani kényszerültünk egy-egy autó beérése, majd lehagyása miatt.
Sajnos tisztán elektromos közlekedésre nem tudjuk kényszeríteni az autót, mint általában a full-hibrid autókat. Ennek oka a meglehetősen kis méretű akkumulátorban keresendő. Sajnos egy ekkora kapacitás túl sokáig nem lenne képest ezt amúgy sem megtenni. ECO módban néha előfordult ugyan, hogy átváltott tiszta elektromos üzembe a gépkocsi, de ezek egészen rövid szakaszok voltak, alacsony sebesség mellett.
Az utastérben az imént említett ECO gombon kívül, amely a kormánytól balra található, egyéb változásról nem tudok beszámolni.
A hibrid Vitara fogyasztása vegyes használat mellett 5,7-5,8 liter volt a tesztelés alatt. Ha nagyon igazságos akarok lenni, akkor 2-3 deciliter fogyasztáscsökkenésnél többre nem számíthatunk az új motortól. Cserébe viszont az autó lassabb, gyengébben gyorsul, kisebb a csomagtér és azonos felszereltséget vizsgálva 2,2 millió forinttal többe kerül.
A Suzuki érdekes problémába fog ütközni ezzel a modellel. Ez idáig meggyőződésem, hogy a Vitara vevői nagyrészt racionális döntés alapján választották a márkát. Az S-Cross kontra Vitara között valószínűleg kevéssé a racionalitás döntött, mint az érzelem, hiszen előbbi egy mérettel nagyobb gépkocsi és árban alig különbözik. De akárhogyan is nézzük a Vitara ahogyan a bevezetőben is említettem, a legjobb ár/érték aránnyal rendelkező autók egyike. A hibrid Vitarára viszont ez nem igaz. Itt érzelmi, környezetvédelmi motiváció fog szerepet játszani, nem beszélve arról, hogy a tízmilliós ár sávban már óriási a verseny. Nem egy-két márka kínál modellt ilyen áron. A Suzuki Vitara pedig hiába egy jól vezethető, kényelmes és Magyarországon készülő kocsi, már 7 éves. Nem elég modern, sok benne a kemény műanyag, hiányoznak belőle a legmodernebb kütyük és többek között avétos a műszerfala. Utóbbiak pedig nem arányosak az árral. Fontos lépés tehát a hibrid Vitara, de ennek az útnak még az elején tart a márka.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez