A szerelmet mindenkinek kiosztják odafent?
Létezik- e egyetlen, igaz szerelem? Netán olyan, mint egy ritka, színes lepkepéldány, amelyet hálóval próbálunk kétségbeesetten befogni, és ha elmulasztottuk, be kell érnünk a szürke, semmitmondó változattal?
Feltétlenül kergetnünk kell? Persze, hogy nem. Sokszor elegendő elérnünk lelki egyensúlyunk stabilizált állapotát, és abban a pillanatban, amikor saját magunk társaságát élvezzük elmélyült, tartós boldogságban, vagy netán csak egy flow érzés okozta lebegésben, akkor az igaz szerelem ritka kék pillangója egyszer csak a kézfejünkre repül. És többé távozni sem akar a közelünkből.
Valóban, az igaz szerelem jelzői szerkezet egyedi, különleges, megismételhetetlen jelentést hordoz. Valami olyasmit, melyet fel kell ismerni a tömegben, tilos szem elől téveszteni, valamint okosan meg kell különböztetni a kizárólagos szenvedélytől, melyről tudjuk, hogy rendkívül inspiráló, és kellemes tud lenni így önmagában is. Bár nem öl meg, de hosszú távon mégis elbutítja tudatos énünket, és nyomorba döntheti önbecsülésünket. Az észveszejtő szexuális vágy könnyen elhomályosít minden intuíciót, az ösztön és a hormonok játszanak velünk kegyetlenül édes játékot, egy ideált látunk, aki megrészegít akár a kokain, nem vagyunk beszámíthatók, ne is várja el senki, mert józan ítélőképességünket kint hagytuk a küszöbön kívül. Van, amikor hajlamosak vagyunk a testi vonzalmat összetéveszteni ennél komolyabb, mélyebb érzelmekkel.
Vágy és fizikai vonzalom nélkül nem jöhet létre egy ilyen jellegű kötelék, azonban nem minden jól működő testi kapcsolatból lesz szerelem, még ha oly kínzón, mélyen vágyunk is rá. A mély kapcsolatok időt és kitartást igényelnek, és áldozathozatalra, érzelmi érettségre, bizalomra épülnek. A futó szexuális kaland csak rapid megoldás, nem szerelem. Az igaz szerelemhez idő kell.
Az igaz szerelmet mindenkinek kiosztják odafönt? Eleve elrendeltetve jár-e mindenkinek? Sajnos az igaz szerelem nem édes, habos szelet az Élet születésnapi tortájából, nem jár minden vendégnek alanyi jogon, aki részt veszt vesz a buliban. Valaki elhamarkodottan kinyilatkoztatja, nem kér belőle, mert túl édes, émelyítő és szirupos, aztán később sóvárogva nézi a többieket, ahogyan édes szerelmi önkívületben falatoznak, a megtalált boldogság romantikus, biztonságos függőágyában hintázva. Az igazi szerelem nem prostituálja magát, nem fonja köréd a testét, nem kínálkozik fel többször egymás után, viszont szeretné, hogy élj a lehetőséggel, mert később annyi csodás, különleges kék lepkét hessegetsz majd el a kézfejedről, hogy az idő múlásával tényleg csak egy molylepke látogat majd, ő is csak nagy ritkán. Megjegyzem, semmi bajom nincs a molylepkékkel, csak ne költözzenek a közelembe. Ugyanis mindent kirágnak, tönkretesznek, és felfalnak maguk körül, különös tekintettel a világomra, beleértve a női önbecsülésemet, az önbizalmamat, az énképemet, és a szívemet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez