A 2018-as év autója immáron plug-in hybrid változatban is kapható, ezzel kiegészült és teljessé vált a Volvo kínálatában a zöld rendszámmal kapható autók listája. De vajon megéri-e a borsos felár, mit tartogat az XC40 ebben a változatban? Oldalunkon járt már két használt Volvo is (az XC70, illetve egy XC90), de új autóként ez a változat volt az első. Így a fenti kérdés megválaszolásán kívül nagy izgalommal vártuk az XC40-et.

A plug-in hybrid valahol az előszobája az elektromos autózásnak. Átélheti, megtapasztalhatja általa mindenki, hogy milyen tisztán elektromosan közlekedni, miközben kevés kompromisszumot kell kötni a legtöbb márka esetében egy normál benzineshez képest.

A Volvonál gondoltak egy nagyot, és úgy alkották meg az XC40, hogy kompromisszum mentessé tették az átmenetet. Jellemző ugyanis, hogy az akkumulátor miatt kisebb csomagteret kapunk, vagy a hátsó üléssor esetében kell kisebb helyre számítanunk. Az XC40 plug-in hybrid egyik legszerethetőbb pontja, hogy sem kívülről, sem a belső térben nem találunk különbséget. Úgy vélem, hogy ez a gondolatsor másfelől megközelítve tökéletes illeszkedik a Volvo filozófiájához. Nem magamutogató autó, nem kifelé kívánja sugallani a képességeit. Kifinomult, minőségi közlekedést kínál, ahol az autóban utazók kényelme az első. Presztízs autónak számít a Volvo? Hol tart ezen a listán? Számomra, és úgy vélem, aki hosszú távon közlekedik Volvoval, azok számára a válasz egyértelműen igen.
A fentiek alapján a zöld rendszámon kívül és a bal első sárvédőre elhelyezett töltő bemeneten kívül semmi nem árulkodik arról, hogy súlyos pénzeket költöttünk a környezetvédelemért. Mi tudjuk, akik az autóban ülünk és ez pontosan elegendő.

Számos Volvót volt szerencsém vezetni életem során, de el kell mondjam, hogy méretei, elrendezése szempontjából nem találkoztam ideálisabbal. Sőt, ki merem jelenteni, hogy alig tudnék felsorolni egyéb márkát, ahol ennyire rendben lettek volna az arányok.

A limitált szériás tesztautónkon 21” -es felnik voltak, amelyet, ha magamnak konfigurálnék autót gyorsan el is felejtenék, mert a magyar utakon nincsen szükség rájuk, sőt inkább ront a komfortérzeten a peres gumiktól keményebbé váló, mondjuk azt, futómű. Persze az érzetre gondolok. Másfelöl az XC40 rendkívül divatos, már önmagában az SUV kategória miatt is. Letisztult, elegáns, egyedi, mással összetéveszthetetlen a megjelenése. Ha valamelyik autó mégis hasonlítana rá, akkor az csak azért lehet, mert lekoppintottak róla valamit.
A csomagtartója tágas, tökéletesen elegendő általános használat esetén 4 személy részére. 460 literes a térfogata. A töltőkábelek, annak érdekében, hogy ne foglaljanak el helyet a pótkerék mellé kerültek.
A belső tér is nagyon ideális méretű. Hátul is klasszul el lehet férni. Kényelmes a lábtér, jókora a fejtér. Az első sorban pedig szintén tökéletes a helykínálat. A 4,4 méter hosszú autó tényleg remek arányokkal rendelkezik. Mivel nem túlságosan hosszú a városi parkolás is könnyű vele, de remek társ tud lenni hosszabb utazások esetén.

A belső tér minimalista, ahogy a Volvonál lenni szokott, de minden egyes pontján, az anyaghasználatnál érezni a minőséget. Puha anyagok, jó minőségő bőrborítás a kényelmes üléseken és egy megvilágított körbe futó dekorcsík. Aki az IKEA-t szereti oda lesz érte, aki a Biedermeier bútorokat, az kevésbé.

Van azért egy trükk, amit a Volvo csinál, hogy közel nullára csökkentse az utastérben elhelyezett gombok számát. Ez a trükk a középkonzolra elhelyezett, álló helyzetű központi kijelző. Ennek segítségével lehet ugyanis gyakorlatilag mindent beállítani és ezen a területen dől meg minden, ami letisztultság. Közepesen nehéz átlátni, hogy mi hol van, amennyiben a versenytársak hasonló rendszereit hasonlítjuk össze. Meg lehet szokni, de jelentős gyakorlást igényel. Ami igazán hiányzik, hogy például a légkondicionáló hőmérséklete is csak menüből állítható. Szerintem semmi baj nem lett volna vele, ha ez kap egy külön tekerentyűt. Függetlenül ettől egy remek vezetési és komfort élményt az XC40.

A plug-in hybrid változatban ugyanaz a 3 hengeres 1500 (1477) köbcentis benzinmotor dolgozik, mint a T3 benzines változat esetében, melyet kiegészít egy villanymotor. A kettő összteljesítménye adja a 262 lóerőt. Az XC40-ben, ellentétben a többi XC Volvoval, kizárólag az első kerékre viszi a teljesítményt, így összekerék hajtás ebben a motorváltozatban nem kapható. A Volvo össztömege, az akkumulátor miatt meglehetősen nagy, 1741 kilogramm, így ne számítsunk félelmetes gyorsulásra. Én azt mondanám, hogy pont kellemes a teljesítmény, illetve, ha kell, akkor komolyan be tud segíteni az elektromotor. Ez utóbbival is képes önállóan haladni az autó, ezért is jár hozzá a zöld rendszám. Gyári adat szerint 46km-t tud teljesíteni. Ennyit nekünk nem sikerült kihozni belőle, de 35-40 km között nyugodtan számíthatunk rá.

Ezen a ponton jön el egyébként a legfontosabb döntési kérdés, azaz plug-int vagy sem? Abban az esetben, ha például a munkahelyi bejárásra oda-vissza elegendő ennyi távolság, vagy egy átlagos napunkon nem közlekedünk többet, akkor a legjobb választás a konnektoros hybrid. Ekkor ugyanis hihetetlen kevés üzemanyagot fogunk elfogyasztani, vagy éppen semmit. És megmarad az a biztonságérzet, hogy bármikor megtehetünk bármekkora távolságot, kellemetlenség nélkül. Általánoságban elmondható, nem kizárólag a Volvo esetében, hogy óva intendő a plug-in vásárlása, ha otthon, de legalább a munkahelyünkön nem tudjuk fixen tölteni az autót. Kizárólag utcai töltőre hagyatkozni túl nagy kockázat.
Visszatérve a Volvora, el kell mondani, hogy nagyon kellemesre csinálta meg a rendszert a gyár. Észrevétlenül kapcsol be és ki a villanymotor, vagy éppen vált át benzines üzemre. Talán az egyik leginkább sima járást tapasztaltam a vezetése közben. A háromhengeres motor is simán fut, a technológiájából következő szinte egyáltalán rezgés sem érezhető. A hétfokozatú váltó tökéletesen végzi a dolgát. A tesztautónk egy limitált szériás változat volt, melyben a váltógomb különleges csiszolt kristályból készült. Nekem ez a formavilág túlságosan giccses volt úgy általában is, a Volvo hangulatához pedig számomra nem passzolt, annak ellenére, hogy önmagában egy különleges kidolgozásról, anyagról volt szó. Arra gondolok, hogy a kínai piac elit vásárlóit bizonyára jobban vonzzák ezek a kiegészítők, mint egy minimalista felfogású svédet, de ez legyen a legnagyobb probléma.
Ha hibát akarok találni az XC40-ben nagyon nehezen tudok belekötni bármibe is. Várakozásom az volt, hogy a hangsúlyos C oszlop például akadályozni fog a kilátásban, de ez alaptalannak bizonyult.  Tolatáskor például a 360 fokos kamera olyan hibátlan, realisztikus képet adott, hogy még a tükrökre is alig volt szükségem. Mondani sem kell a Volvonál, hogy vezetés közben pedig olyan tárháza nyílt a vezetéstámogató biztonsági rendszereknek, hogy esély sem mutatkozott rá, hogy bármiféle holttér gond okozzon problémát.
A plug-in hybridek legkritikusabb pontja a fék. Nagyban eltér a használatuk a hagyományos autókétól. A fékerő ugyanis részben az akku visszatöltését segíti, éppen ezért kicsit fura érzés, ahogy a fékhatás különböző a pedál különböző állásánál. Az XC40-ben ez talán még inkább érezhető volt így, ha le kell vonnom a képzeletbeli értékelőlapon pontszámot valahol, akkor azt itt tenném egyedül.

Az XC40 egy valóban telitalálat autó. Nagyon ideális minden szempontból. Az egyetlen visszatartó szempont az ára. Cégek esetében az adók és egyéb körülmények miatt jobban kifizetődő, de magánszemélyeknél nagyon szűk az a réteg, akinek a plusz 2-2,5 millió forintos plug-in felár önmagában megéri. A zöld rendszám persze számos előnnyel jár, de kizárólag a karbon lábnyom miatt biztos kevesebb mint 1% választja szerintem ezt az autót. Viszont felsorolhatatlanul sok egyéb más okot tudok, hogy miért XC40. Remélem a fenti cikkből ez kiérződött.

• Volvo SUV teszt Volvo XC40 hybrid teszt Volvo XC40 plug Volvo XC40 Plugin Volvo xc40 teszt XC40 hibrid teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!