Alexandre Dumas leckéi az emberismeretről
A francia író, Alexandre Dumas regényei igazi kalandra hívják az olvasót. A remekművekben – Monte Cristo grófja, A három testőr – tanulhatunk az emberismeretről, a lélek rejtelmeiről és a társadalomról is. Így a sorok között mély tartalom húzódik meg, jelentős filozófiai gondolatokkal. Lássuk a leckéket!
„Az örök próbálkozás pedig a legszebb és legnagyobb isteni kegy, amely egy gondolkodónak, egy orvosnak vagy bármely halandó embernek megadatik. Az az ember, aki egész életében próbálkozik, értelmes életet él.”
„Az ember nem arra gondol, amire szeretne, hanem ami eszébe jut.”
„Vajon erősebb, nemesebb-e az a lélek, amely a maga puhácska, védett kis otthonában, távol a kísértésektől, megőrzi ártatlanságát, mint az, aki magára hagyatottan, ezerszer megkísértve, meg tud tisztulni bűneitől?”
„Mindenkinek megvannak a saját szempontjai, amelyek megakadályozzák, hogy észrevegyék a másokét is.”
„Tégy úgy, mintha becsülnéd magad, és becsülni fognak mások is.”
„Szerencsétlenség kell ahhoz, hogy kiaknázzuk az emberi értelem titkos képességeit.”
„Minden emberi bölcsesség belefér e szavakba: "Várni és remélni!"”
„Bármennyire megedzett is bennünket a veszedelem, akármennyire elkészültünk is rá, mégis mindig ráébredünk szívünk dobogásáról és testünk remegéséről, hogy milyen hatalmas különbség van az álom és valóság, a terv és a kivitele között.”
„Ha valakinek a szívét a legnagyobb kétségbeesés járja át, akkor már nincs semmi kifejezése a közbeeső érzésekre.”
„Az ember nem arra született, hogy könnyen (...) elérje a boldogságot! A boldogság olyan, mint az elvarázsolt szigetek palotái, amelyeknek kapuit sárkányok őrzik. Harcolni kell érte, hogy meghódítsuk.”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez