Volt egy fiatal lány, aki nagyon szomorú volt, alig lehetett mosolyogni látni. Egy nyáron a lány, elutazott szeretett nagymamájához, aki az óceán partján élt egyedül. Az öreg hölgyet mély bölcsesség és a világegyetem iránti szeretet járta át. Minden megnyilvánulásában ott bújt a jóság és szemeiben ott ragyogott az a különös fény.

A fiatal lány, egy délután a nagymamája ölébe ült, miközben együtt nézték a végtelen óceánt, mely egyes napokon gyönyörű türkíz kékben tündökölt, máskor háborgó volt és sötét.

Bármilyen volt az időjárás, nagyi mindig csillogó szemekkel tekintett rá nagy szerelmére, az óceánra.  – Csak nézz a víz fényére kedvesem! – mondta, és együtt nézték a hullámokról visszaverődő fényt. Volt ebben valami megmagyarázhatatlan békesség. A lány időnként mégis megpróbált hibát keresni nagyanyja hősében, de az idős hölgy a legrosszabb napokon is szerető elismeréssel mindig csak ugyanazt mondta – Csak nézd a fényt rajta kicsikém, csak a fényt.

A lány szerette az idős hölgy társaságát, bár nem értette még bölcsességet. A végtelen jóság és szeretet, amit tőle kapott, a kalandok, amit vele átélhetett messze mindentől, amitől elakart menekülni, új otthont adtak árva szívének. Itt a nagyival, az óceán partján, valahogy minden más volt.

Az idős hölgy sokat betegeskedett, de szelleme egyre csak erősödött. Évek teltek el és a kicsi lányból fiatal, kecses nő lett. Sikeres volt, utazott, sírt, nevetett, szeretett átélt minden felnőttkori érzelmet. Aztán egy nap jött a hír, a nagymama haldoklik. A végső búcsúhoz már túl késő volt, mire odaért, a nagymama már átevezett az óceán túlpartjára. Állt az üres házban és bámulta az óceánt, olyan fájdalmasan ismerős volt, de ez már nem olyan volt, mint a nagymamával.  

Aztán valami szörnyűséget vett észre.

Hogy tehették?! – Kiáltotta könnybe lábadt szemekkel. - Oh nagymama nézd, a szörnyű, büdös kőolaj mindent tönkretesz szeretett óceánodon! A gyönyörű kilátás is odaveszett! Mindennek vége! És akkor meghallotta a nagymama hangját: "Tudom kedvesem, de mégis, nézd a napfényt a vízen. Még mindig ott van, csak vedd észre, olyan szép."

• minták negatív gondolkodás önismeret pesszimista túlzás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!