Amit a szemedben látok
Belenézek a szemedbe, és tudom, hogy mit érzel. A tekinteted elárul mindent rólad. Arról, amit gondolsz, amit érzel, mindent, ami te vagy. Hiába mosolyog a száj, ha a szem szomorú. Hiába az álarc, a szem megmutatja a valót.
A szemedből tudom, hogy mennyire komoly egy-egy veszekedésünk. Ha fáradt a tekinteted, elég egy ölelés, hogy a békülés útjára lépjünk. Így hát megölellek, máskülönben csak felesleges ordítozássá fajulna a vitánk, amelynek talán megoldása sem lenne, lévén, hogy az ok is homályos. Hiszen nincs egyébről szó ilyenkor, mint hogy kiábrándultál, elfáradtál, s nyugalomra vágysz. Aztán lehet, hogy meg sem beszéljük a történteket, mert elég a csókba oltott szeretet, az ölelésbe font szerelem, hiszen látom, a szemed elárulja, hogy szeretsz. S a gond a kapcsolatunkon kívüli ügyek mezsgyéje.
Ha vad szikrák pattognak a szemedből, harcba szállni az igazamért, oly felesleges. Ilyenkor az észérvek kudarcot vallanak, mert ösztönből cselekszel. Hajt a vad düh, és nem engeded, hogy bárki melléd, vagy eléd álljon. Tudom, hogy ilyenkor idő kell, hogy lenyugodj, és belásd, a megoldást így nem találod meg.
Az emberi kapcsolatok kissé bonyolultak. A szerelmi kapcsolatokra mindez kiemelten igaz. A szerelem nem mindig szép, nem mindig jó. Ahogyan és amit cselekszünk egy kapcsolatban, nem mindig meseszerű, sokszor inkább kiábrándító. De ha megismerjük a másikat úgy igazán, amikor már olvasni tudunk a párunk tekintetéből, akkor használnunk kell ezt a tudást. Hiszen ez az ismeret kulcs lehet egy jól működő kapcsolathoz. Mert ha sikerül felismernünk a szerelmünk szemében a fájdalmat, a gondterheltséget, a zavartságot, és erre megfelelően tudunk reagálni, támaszok lenni anélkül, hogy erőltetnénk abban a másikat, hogy beszéljen mindarról, ami bántja, akkor igazán jó társakká csiszolódhatunk.
A szem üzenete segít tájékozódni, helyes útra billenteni.
A szavak olykor nem tudják olyan pontosan leírni a vívódást, az örömöt, mint ahogyan azt a szem mutatja. Mintha a szemünkön keresztül kisugározna a lelkünk minden rezdülése.
Olykor félelmetes, milyen sokat elmond rólunk a tekintetünk. S milyen sokat elárul arról az emberről, aki semmibe veszi a szem üzenetét, és a lélek ellen cselekszik.
Én láttam akkor a szemedben, hogy mi az, amire vágysz. De nem törődtem vele. Felülírta a düh, a józan ész szavát. De ha ismersz, kiolvashattad a tekintetemből a valót, azt, ami akkor bennem zajlott. S tudod, hogy szerettelek, még akkor is, amikor durcás királylányként fennhangon mondtam ki az ellenkezőjét. Ostobaság volt, s bárcsak mentség volna, hogy szinte még gyerekek voltunk. De nem lehet mentség az ifjú kor egy helytelen lépésre. Erre biztosan nem. Hiszen láttam a szemedben a vágyat és a fájdalmat. De semmibe vettem.
A szem elárul, súg, üzen.
Szilágyi Edina
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez