Angyalok
A közösségi oldalak talán legcsodálatosabb vonása a napra vagy inkább percrekészség. És egyben a legkegyetlenebb is… Nincsenek titkok, szinte senki sem teheti meg azt, amit talán titokban szeretne, mert vagy kiderül, vagy nem bírja ki, hogy ne tegye közkinccsé. Mégis, van valami szokatlanul modern bája annak, hogy szinte azonnal megtudhatunk mindent, amit fontosnak vélünk, vagy egyszerűen csak érdekel.
A szerkesztett valóságból így válik figyelemtől függő, egyfajta underground, de mégis mainstream eszközökkel operáló világ, amelyben többé szinte szükségünk sem lesz semmiféle útmutatásra.
Amiért eszembe jutott nem más, mint egy megélt apró szomorúság, amikor is egy járművön utazó arra a beszélgetésre lett figyelmes, ahol a kisgyermek édesanyját hiányolta, édesapja is, de utóbbi megnyugtatta, hogy az angyalok vigyáznak rá…
A Gutenberg galaxis egészen másképpen teremtődik újra, olyan pokoli mélyütések érhetnek a legváratlanabb pillanatban, hogy felkészültség híján szinte az egész napunk oda lehet.
Persze a gyorsulási verseny nem hagy időt, de mégis, korán reggel az angyaloknál biztonságban lévő anyuka története egészen más világról mesél, mint amilyent egy-egy ingyenes újságban, vagy éppen a rádióban megszoktunk.
Emberibb.
A személytelensége ellenére mégis sokkal emberibb.
A kizökkent világ egészen új formákat, új közlési csatornákat talál, hogy elmondja, valami nagyon érdekes ősközösséghez hasonló alakul, ahol úgy kerülünk egyre közelebb a nagy egészhez, hogy közben fizikailag folyamatosan távolodunk, vagy visszahúzódunk.
Nem tudni, mit szólnak majd hozzánk az angyalok.
Senki sem sejtheti előre, hogy az eszköz, ami a végtelen kommunikációt jelenti, jó vagy rossz, hogy melyik oldala lesz a győztes, mert mint minden éremnek, ennek is két oldala van, és a függőség szinte kézben jár az egyszerű fontossággal, és amennyiben képtelenek vagyunk megfelelően dönteni, az első változat nagyon hamar győztesen kerülhet ki a csatából.
Már ha léteznek csaták a fizikai világon túl, és nem csupán újabb illúziót, vagy éppen mesterséges Mennyországot teremtünk magunknak.
Érdekes ülni a sötétben otthon, és a világgal társalogni.
Hogy mindez csupán illúzió vagy valóság, mindenki döntse el maga…
Nem könnyű feladat.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez