Az anyahiány nehezíti a saját anyaságunkkal való kapcsolódást
A múlt hétvégén női elvonulást tartottunk Taliándörögdön, a Balaton-felvidéken. Felemelő volt megtapasztalni, milyen csodákra képes 21 nő, milyen átütő ereje van annak, ha mi, nők összegyűlünk és támogatjuk egymást.
Többeknél előkerült az anyaság témája és ezzel együtt a saját édesanyjukkal való kapcsolat. Volt, aki azt sem tudta, hogyan viszonyuljon a saját anyaságához. Való-e neki ez a szerep? Vágyik-e rá legbelül vagy inkább a társadalmi elvárások nyomasztják. Sokan vannak ezzel így. Teljes bizonytalanság, ködösség, kételyek és dilemmák övezik náluk ezt a témát.
Ezek persze csak gondolatok, racionális érvek és ellenérvek. Az, hogy mi van legbelül, tudat alatt, az akkor derül ki, amikor egy-egy szomatodráma-játékban felfedezzük a belső világunkat.
Szinte mindig az édesanyával való kapcsolat kerül elő, mint mögöttes mozgatórugó, azon belül is az érzelmi megtartottság hiánya. Ha egy kislány nem azt éli meg, hogy szabad érezni, és bármit érez, van, aki megtartja és megvédi őt, később, felnőtt nőként is azt élheti meg, hogy saját magát is alig képes elhordozni. Hát még egy gyereket…
A belső erő, a tartás, a megtartottság akkor alakul ki, ha tudjuk, hogy van kire számítani. Ha van valaki, akinek az ölelő karjaiban lehetünk gyengék, elesettek, bármilyenek. A szülő dolga, hogy el tudja hordozni a gyermeke érzéseit. Ha ez valami miatt nem sikerül, csorbát szenved, akkor a bennünk élő kislány örökké bizonytalan marad, és kívül keresi a támaszokat, a biztonságot: egy munkahelyen, egy párkapcsolatban, esetleg valamilyen függőségben: érzelmi evésben, dohányzásban, alkoholban…
Nagyon szép volt látni, ahogy a szomatodráma-játékokban meg tudtak születni azok az anyák, akire a főszereplőknek mindig is szüksége lett volna. A hiányokra ráismerve, azokat kisírva, elgyászolva megszületett az erő, a tartás, a megtartottság-érzés. Hiszen a bennünk élő kislány mellett ott van a bennünk élő anya is, aki többé nem a saját édesanyja mintáit ismétli, hanem ott tud lenni a kislány számára mindig, minden helyzetben. Így a biztonságot, a támaszt a belső kislány már nem kívül keresi, mert ott van belül. Mi vagyunk a megtartók és a megtartottak is.
Az egyik résztvevő nagyon szépen megfogalmazta a záró körben, hogy ő eddig a természetbe ment megnyugvásért, ha bánata volt. Ott élte meg azt a megtartottságot, ahol lehet ő bármilyen, el van fogadva, és megnyugvásra lel. A női elvonuláson most a csoport, a női kör erejében ugyanazt az ideális anya-élményt tapasztalta meg, amit eddig csak a természet adott meg neki.
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez