Az egészségmegőrzés és a prevenció népszerűsítésének elkötelezettje - Interjú Póda Tamással
Póda Tamás 2017 óta irányítja a SYNLAB kereskedelmi és marketing területét. Az egészségmegőrzés és a prevenció népszerűsítésének elkötelezettje, focirajongóként pedig nem csak beszél róla, rendszeresen játszik is. Rajongva szereti családját és megvan benne az a kellő lazaság és kreativitás is, ami szerinte az egészégügyi pályához feltétlenül szükséges. Villámkérdéseinkre is a tőle megszokott precizitással válaszolt.
Mit mondanál, ha néhány szóban be kéne magad mutatni egy ismeretlennek?
Póda Tamásnak hívnak, boldog családos ember vagyok, két gyermeket nevelek, az egyik 17 a másik 3 éves. Győrben nevelkedtem, pedagógus családban, édesanyám és édesapám is tanárok. Erősáramú villamosmérnökként végeztem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd orvosi műszerek kereskedelmével foglalkoztam. 2017-ben kerültem a SYNLAB-hoz, mint kereskedelmi és marketing igazgató, azóta megállás nélkül építem a SYNLAB kereskedelmét és marketingjét. (Nevet.) Nagyon szeretek utazni, világot látni, de amit mindennél jobban szeretek, az a futball! Amatőr futballista vagyok, hetente többször játszom. Valójában minden sportot szeretek és igyekszem nyomon követni az eseményeket.
Mi az a napi rutin, ami soha nem maradhat el?
Tudom, arra gondolsz, hogy kávé ivás, esetleg az ágy összerakása ébredés után, vagy hírek olvasása. Nekem ilyen rutinjaim nincsenek, a legfontosabb dolog a mindennapjaimban, a kislányom esti fürdetése és alvásra készítése. Mivel minden napom máshogy indul, ezért nincs napindító rituálém.
A rendszertelenség a rendszer az életemben.
Mi a legnagyobb motivációd az életben?
Segíteni másokon. Ahogy említettem pedagógus családból származom és a párom is pedagógus. A pedagógusoknak alapvetően van egy nagyon különleges hivatása és hivatástudata is, a jövő nemzedékét okítják és élesítik az elméjüket. Én nem lettem pedagógus, így ez a hivatástudat másként csapódott le bennem az egészségügyi pályám során: szeretnék az embereknek segíteni azokban a dolgokban is, amiről még nem is tudják, hogy segítségre lehet szükségük. Amikor orvosi műszerekkel foglalkoztam, olyan megbízható életmentő eszközöket próbáltam minél szélesebb körben értékesíteni, amelyekre az emberek az életüket bízzák, most pedig olyan szolgáltatásokkal foglalkozom, amik segítik az embereket az egészségük megőrzésében, az életmínőségük javításában, vagy esetleg egy már kialakult betegség diagnosztizálásában, a legmagasabb minőségi elvárásoknak megfelelő módon.
Mi az a legfontosabb üzleti tanács, amit valaha kaptál?
Jó kérdés. Egy olyan tanácsot emelnék ki, ami nem csak az üzletre, az élet számos területére kötelezően alkalmazandó. Ez pedig az őszinteség, egyenesség és a döntés képessége.
Ne köntörfalazz, mindig mondd a frankót, mert azzal rengeteg időt megspórolhatsz és hiteles is maradsz. Arra nagyon büszke vagyok, hogy pályám során sosem adtam el gagyit és ez most is igaz. Mondok egy példát: ha megnézzük az önéletrajzomat, mindig olyan cégeknél dolgoztam, ahol a minőség fontos volt. Tudom, hogy az általunk nyújtott szolgáltatások ára magas, de a minőség megkérdőjelezhetetlen és erre büszke is vagyok. Az üzletben számomra az őszinteség és az egyenesség alapvető, ha van egy olyan terméked a portfólióban, ami nem ér semmit, azt ne próbáld meg aranyáron rátukmálni valakire, mondd el neki, hogy az semmit sem ér. Hidd el, hogy egyszer majd meg fogja venni tőled azt, amire szüksége van. És azt te is szívesen adod majd el neki.
Mi az a legfontosabb dolog, amit a gyerekeidnek szeretnél átadni?
Izgalmas kérdés! Talán a legfontosabb, hogy merj tanulni, mert megnyílik előtted a világ. Minél több részét látod meg a világnak, annál jobban fogod tudni pozícionálni magad. Merj tanulni, mert tanulni menő. Tanulás nélkül a világ is beszűkül és ez igaz karrierre, pozíciókra és az életre is. Tanulj minden nap, mert attól sokkal szélesebb látókörű ember leszel és annál több dolgot tudsz majd az életben hasznosítani. Lesz sok minden, amit nem lehet pénzre váltani, és nagyon fontos a tapasztalás is. Különlegesen jó kapcsolatom van a 17 éves nevelt lányommal, neki is ezt próbálom átadni, mert engem is így neveltek. A tudás önmagában hatalom. Mindig azt mondom neki -amin ő jókat nevet, pedig nagyon igaz – lehet, hogy elcsépelt, de ez olyan mint a szén és a gyémánt példája. A gyémánt alapvetően egy széndarab, igaz? Maradhat az ember széndarab, nincs ezzel gond mert a szén is nagyon fontos eleme a társadalmunknak, hiszen ha nincs szén, akkor nem tudunk fűteni. De választhatjuk azt is, hogy tanulunk, fejlesztjük magunkat és gyémántokká válunk. A gyémánt értéke az összehasonlíthatatlan azzal, mint ahonnan indult, egyszerű szén volt.
Ilyen az elme is, ha csiszoljuk és képezzük, egyre értékesebbé válik.
Van még egy dolog, amit átadok majd a gyerekeimnek. Egy igazság nem létezik. Egy intelligens ember mindig mindent megvizsgál több szempontból, és mer gondolkozni. Ez persze nehéz, de néha meg kell állni, leülni és végiggondolni a dolgokat a másik szemszögéből is. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem neked van igazad, de meg kell érteni, hogy a másik hogyan gondolkozhat. Ez már persze egy kicsit pszichológia is, de mint sales-es, egy kicsit pszichológusnak is kell lenni az embernek.
Mi az, amit a SYNLAB-nál eltöltött idő alatt megtanultál?
Egy öt évvel ezelőtt készült interjú jut újra eszembe..... a SYNLAB olyan, mint a Kinder tojás. Minden nap egy meglepetés. (Nevet.) Mikor reggelenként bemegyek a munkahelyemre és kinyitom az alufóliát és a csokit, elfog a kíváncsiság: na, vajon ma mi van benne? Itt nincs két egyforma nap, de két egyforma fél nap sincs. Tényleg minden nap olyan, mint a Kinder tojás. Igazi surprise az egész. (Nevet.) Egy olyan ember, akinek a rendszertelenség a rendszer az életében ezt nagyon tudja élvezni, egy olyan ember viszont, aki azt szereti, ha minden le van sarkítva, nincs szükség kreativitásra, nincs problémamegoldó képessége és nincs meg a kellő lazasága, annak nem való ez a terület. Annak valószínűleg az egész egészségügy terület nem való, mert az egészségügy önmagában egy ilyen világ.
Miért fontos a sport és a fiatal tehetségek támogatása neked?
A válasz nagyon egyszerű: előtted az utódod. Ha a jövő nemzedékével nem foglalkozunk, akkor a jövőnk megszűnik létezni. Most hallottam egy nagyon fontos mondatot: „Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája”. Szent-Györgyi Albert szavai, valahol olvastam és nagyon megült az agyamban. A jövő valóban olyan lesz, amilyen most az iskola. Azért kell foglalkozni a jövő nemzedékével, mert ők az érték és itt megint csak a szén- gyémánt hasonlatot tudom mondani - ha őket nem csiszoljuk meg, akkor nem lesznek értékes gyémántjaink. Akkor maradunk az egyszerű szén országa. Hogy mindenkit meg lehet-e csiszolni? Nem, és azt gondolom nem is kell, annak sincs értelme. Mert nem minden szénből lesz gyémánt. De azokat a tehetségeket, akár sport vagy a tudomány területén, akiket lehet, azokat csiszolnunk kell. A sportolóknál nagyon igaz az, hogy a tehetség az csak az egyik összetevő. A másik nagyon fontos a szorgalom. Jól meg kell nézni hogy ki az, aki szorgalmas és tehetséges és ha ezt megtaláljuk, akkor sokat kell velük foglalkozni. Foglalkozni kell a tehetséggel is mert lehet, hogy rá tudod venni, hogy legyen szorgalmas. Édesapám, aki a fizikatanárom is volt, mindig azt mondta, ha valaki okos, de nem tanul, az maximum közepes. Ha valaki kevésbé tehetséges, de tanul, az is közepes. Tehát van az a szint, amikor nem tudod elválasztani, hogy valaki azért teljesít közepesen, mert nagyon sokat tanul, de nincs meg benne az a plusz, ami kellene ahhoz, hogy kiváló legyen. A tehetségeket folyamatosan kutatni kell és foglalkozni velük.
Adja magát a kérdés, az e-sport is sport?
Nehéz az e-sportot összehasonlítani a fizikai sportokkal, bár állóképesség, szellemi frissesség és adottságok ugyanúgy kellenek hozzá. Biztosan nem fogsz tudni 10 órán át összpontosítani, ha nincs meg hozzá a megfelelő adottságod vagy megfelelő felkészültséged. Az is óriási tévhit, hogy az e-sportolók chipsevő, túlsúlyos gyerekek. Az e-spor is sport, csak nem a hagyományos értelemben, tegyük hozzá, hogy a 21. században már kevés dologról elmondható, hogy hagyományos és egy másfajta hozzáállás kell hozzá, hogy elfogadd sportnak. Mondok egy hasonlatot: én egész életemben csapat sportot űztem. A futball egy csapatsport és amit a sportnak köszönhetek többek között az az együttműködés megtanulása. Ha csapatsportot játszol, akkor a későbbiekben valószínűleg sokkal jobb csapatjátékos leszel mert tudod, hogy bizonyos pozíciókban más hozzáállású, más mentalitású más képzettségű emberekkel kell együtt játszanod. Én támadó játékos voltam, nekem nem volt a feladatom a védekezés, de együtt kellett tudnom működni a védőkkel, mert tudtam, ők fognak engem kiugratni és abból lehet a gól. De együtt kellett működnöm a kapussal is, hiszen egy sorfalban ő mondta meg, hova álljak. Ha ezt a mai életemre lefordítom, ezek ma a társosztályok. Pontosan tudom, hogy nekem együtt kell működnöm a kollégákkal és bármilyen szervezetben dolgozom, mindig lesznek csapattársaim mert ha egy nagyvállalatnál dolgozol, az nem lehet egyéni játék. Visszatérve az e-sport ugyanígy megtanít az együttműködésre. Sok kapcsolat van az e-sport és a hagyományos sport között, amit nem abban kell keresni, megizzaszt-e vagy nem.
Az e-sportban is csapatban játszanak, legyen szó lövöldözésről vagy fociról. Mindenkinek megvan a saját felelőssége, ki mit csinál, merre és hova megy, ez pont így működik a hagyományos sportban is. Az e-sportban lehet, hogy nem fogsz annyira megizzadni, de számos egyéb kapcsolódási pontot is kereshetnénk.
Van olyan bakancslistás hely, ahová szeretnél még eljutni?
Régen volt olyan munkaköröm, aminek köszönhetően folyamatosan utaztam, mostanában már csak akkor utazom, amikor szabadidőm engedi.
Bakancslistás hely? Talán Távol- Kelet, Kambodzsa Tibet, Nepál ezekre az országokra kíváncsi lennék.
Én egy nagyon családcentrikus ember vagyok, ezért nálam a hátizsákos túrák már kizártak, nagyon hiányozna a családom. Régebben volt olyan, hogy beültem a kocsiba és elmentem úgy a tengerpartra, hogy a kocsiban aludtam, de így családosan az ilyen kalandok már nem vonzanak.
Az utóbbi időkben már nagycsaládos túrákat szervezek, bepakolom a nagyszülőket és buszsofőrré válok, elmegyünk egy kilencfős kisbusszal a Horvát Riviérára és együtt leépítünk egy hetet az idegrendszerünkből. (Nevet.) De utána mindig az a visszhang, hogy de jó is volt, mikor ott voltunk. Ezekből a közös élményekből tudunk táplálkozni. Ezek az együtt töltött idők nagyon fontosak, mert én is nagyon sok időt töltöttem a nagyszüleimmel, nekem ők voltak a második szüleim és azt gondolom, hogy a nagyszülő olyan fontos szerepet tölt be az ember életében, amit egy szülő nem tud.
Van olyan ország/hely ami inspirál?
Minden országnak van jó és rossz oldala. Például a német túlzott precizitás az agyamra menne de volt mediterrán főnököm is, az a fajta vezetési stílus sem az enyém. Mi Magyarországon jók vagyunk precizitásban, eléggé szászok vagyunk a déliekhez képest, de nem merünk annyit mosolyogni, nem éljük meg az élet örömeit úgy ahogy ők, ezt mondjuk nem szeretem annyira. Azt gondolom, hogy kevés olyan jó hely létezik a világon, mint Magyarország. Itt jó esetben van 4 évszak, nyáron szétizzadhatod magad, szétfagyhatsz télen, korcsolyázhatsz, úszhatsz nagyon jó adottságai vannak az országnak mit kívánhatnánk még? Vannak jó borok és az ételek sem rosszak bár ebben pont Olaszország felé húzok: a tengeri ételeket és a tésztákat nagyon szeretem. Az olaszok életvidámsága is nagyon bejön de ott is inkább az észak-olasz mentalitás: bennük van az olasz lazaság és a szászosabb merevség is. Én szeretem Magyarországot. Lett volna lehetőségem elköltözni Floridába, Tampába, ahhoz nagyon közel álltam, de végül nemet mondtam.
Mi az a valami, ami legutóbb boldoggá tett?
Lehet elcsépelt lesz, de nekem a boldogság az, amikor hazaérek és a kislányom elém szalad és a nyakamba ugrik. Nekem ez a mindennapi életben megadatik, nagyon szerencsés vagyok.
Mi az a dolog, amire sajnálod az időt?
Azok a megbeszélések, aminek a végén nincs konklúzió. A tétlenség, a döntésképtelenség. Az olyan meetingekre nagyon sajnálom az időt, amikor tudod előre, hogy nem lesz felmutatható eredménye.
Mi az a dolog amit legutóbb legelőször csináltál?
A közelmúlt jut eszembe, amikor a nevelt lányom sikítva nevetett rajtam. Elmentünk egy csúszdaparkba Horvátországban és olyan szerencsések voltunk, hogy nagyon kevés látogató volt. Így minden csúszdát ki tudtunk próbálni együtt. Gyerekkoromban nyilván csúszdapark közelébe sem jutottam. Ezt a „programot” nemrég próbáltam ki és amíg másnak az adrenalin fröccs jól áll, az én arcomnak nem. Egyébként jól éreztem magam, de én annak is örülök, ha más örül. Én annak örültem, hogy ő rajtam röhög. Jó móka volt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez