Az ego fejlődésének útja a Tarot kártyán keresztül
Az identitásunk folyamatosan változik, hiszen teljesen máshogy vélekedünk dolgokról gyerekként és felnőttként is. Ahogyan egyre több tapasztalatot szerzünk, úgy változik a hozzáállásunk is a világunkhoz, a világunkban alkotott helyünk elképzeléseiről is. Ha elég tudatosak vagyunk, akkor ez a folyamat egy igazi növekedés lesz vagy elnyel minket a tapasztalatainkkal való önazonosulás illúziója.
A Tarot kártya csodálatosan végig vezet minket egy ember fejlődésének útján. A Taro nem jóskártya, hanem egy olyan eszköz, aminek segítségével az önismeretünkben lelkileg gazdagodhatunk. Irányt mutat, és feltárja a tudattalan folyamatainkat. Ha valaki kezébe veszi a lapokat és kicsit elmereng rajta, akkor láthatja, hogy a Taro Nagy Arkánuma, mennyire szépen végig vezeti a lelki fejlődésünk útját.
Első szakasz
Kisgyermekként az egonkat pontosan annyira használjuk, mint amennyire szükséges. Tanulunk és tudatosan vigyáz ránk, hogy mihez jobb, ha nem érünk, mire figyeljünk oda, de a lelkünket még nem mérgezte meg. Szeretjük magunkat és egymást feltétel nélkül, nem gondolkodunk, mielőtt beszélnénk, nem ítélkezünk magunk vagy mások felett.
Nem a múltban élünk, nem aggódunk a jövőt illetően, a gondolatot még csak nem is vettük észre. Nem akarjuk tudni, hogyan kell jól csinálni a dolgokat, csak élünk a mostban, játszunk és bátran szabadjára engedjük a fantáziánkat. Kreativitásunkat itt még semmi sem végezte ki.
Második szakasz
Ahogy fejlődik az ego, elkezdünk gondolkodni arról, hogy mások hogyan látnak bennünket, elkezdünk meghozni jó és rossz döntéseket és ennek megfelelően megváltoztatjuk magunkat. A belső korlátozás, a ragaszkodás, az igazság és a szétkapcsolódás az ego fejlődésével nő. Már nem a varázslatosan szabad képzelőerőnkkel, az ego átveszi az irányítást.
A serdülőkorában az ego felülemelkedik és a szívből a fejünkbe jutunk. Mások megítélése szerint éljük az életünket és a játékidő elmarad. Nem érezzük már olyan jól magunkat, mint amikor még a képzeletünk szabad volt. Az ego csapdájába kerültünk, és nem tehetünk semmit, csak a félelmet érezzük, a megfelelést, a nyomást, ami a kötődés és az elválasztás polaritását okozza.
A harmadik szakasz
Az első szakasz állapotát megöltük, a szabad gyermeki én, elvesztette bátor, nyitott, feltételnélküli állapotát és lekorlátoztuk magunkat.
Hajlamosak vagyunk a második szakaszban ragadni, és egy életen át tartó munkát is igénybe vehet, hogy újra elég magabiztosnak érezzük magunkat.
Lehet, hogy nem maradunk serdülők örökké, de felnőttkorban mindazt, amit az ego útján tanulunk az belénk ég. A megvilágosodás az lenne, hogy ráébredünk, hogyan korlátozzuk még jobban magunkat.
Mindenki a Földön, a saját bolondos, szabad utazás lehetőségét kapta, azért, hogy növekedjünk. Ennek ellenére, többnyire fiatalfelnőttként, már tele vagyunk félelmekkel, magunk teremtette korlátokkal, melyekkel még jobban leszűkítjük a lehetőségeinket. Ahhoz, hogy a legjobbak legyünk, tudatosan kell dolgozni a Bolond (Taro 0. lapja) energiájával, átölelni az utazást, teljes szívvel, élni, lélegezni épp csak azt nézni, mi a következő, előttünk álló lépés.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez