Az elnyomó árnyékában csak eszköz vagy
Mindannyian ismerünk olyan kiszámíthatatlan embereket, akik közelében megborzongva húzzuk össze a kabátot a legnagyobb hőségben is. A rejtett agresszorok sokáig képesek megtéveszteni és áltatni bennünket. Azt hisszük milyen elbűvölő modorú emberrel futunk össze, és észre sem vesszük az elején, mennyire nyíltan előkészített csapdába sétálunk bele önként. Aztán csapódik mögöttünk a ketrecajtó és nincs menekvés. Kezdődik a műsor.
Olyan emberekről beszélek, akik modoros külsőt képesek magukra ölteni, és hitük szerint észrevétlenül simulnak bele a környezetükbe, hogy bekerüljenek egy bizonyos körbe. Látszólag alaposnak vélt, jól felépítettnek szánt rendszert alakítanak ki maguk körül, és az első konfliktusig kiismerhetetlenek maradnak. Mániákus vonásaikról azonban lassan fel lehet ismerni őket.
Arrébb rakják a tollat mellőled, vagy épp túl sok szöszt fedeznek fel a válladon, így folyamatosan beleérhetnek kérés nélkül a teredbe. Amíg nincs kifejezett stresszhelyzetnek kitéve az ilyen elnyomó személyiség, akár egész kellemes beszédtársaság lehet addig, amíg úgy alakulnak a dolgok, ahogyan kiszámította magában. Amint egy apró konfliktus becsúszik, ami elindítja benne a lavinát, onnantól kezdve a legfinomabb szurkálódástól a legdurvább hangnemig képesek lenyomni torkunkon az igazukat. Természetesen számít, hogy milyen a környezet és milyenek ők. Általában kivételes embereknek tekintik magukat, és mindenki más náluk egyszerűbb, silányabb és jól használható különböző igényeik kielégítésére. Amíg érdekük fűz hozzánk, addig természetesen minden szép és jó. Kedvesek velünk, de amint olyan pozícióba kerülünk, ahol bármely alá-fölé rendeltségi viszonyt ki tudnak maguknak harcolni, ezek az agresszorok rögtön megragadják az alkalmat, hogy rátelepedjenek a kiválasztott életére. Jár nekik mindenből a legjobb: autók, telefonok, sokadik ingatlan és pénz minden mennyiségben. Legfőbb mozgatórugójukat a világ általános sikerességi fokából nyerik: a pénzből és hatalomból. Ha valamilyen formában nem adatik meg valamelyik, akkor képesek a környezetükből kikényszeríteni a kiszolgálást, ami nekik alanyi jogon jár. Egoizmusuk felemeli őket a dicsekvő, sznob, páváskodó szintre, és nem állnak meg a saját életük határainál.
Ők és a világ közt hatalmas szakadék tátong, hisz minden ember egyformán rossz számukra, mindenki egyformán ártó szándékkal lép fel ellenük, vagy egyformán semlegesek, akik fölött érdemes hatalmaskodni. Igazukról képesek a legnagyobb hévvel meggyőzni a másik embert, és semmilyen más alternatívát nem képesek elfogadni. Mindent megtesznek azért, hogy hallassák a hangjukat, és ne maradjanak észrevétlenek. Az erőteljes érzelmi kilengésekből már következtethetünk arról, hogy milyen emberrel van dolgunk. Ha valaki ugyanolyan harsányan képes szórakoztatni a környezetét, hogy tőle zeng az egész klub és közben ugyanilyen hévvel képes üvöltözésbe torkolló vitákba bonyolódni, akkor érdemes jobban megfontolni, hogy vajon a közelében akarunk maradni?
Tétovázásunknak előbb-utóbb áldozatai leszünk, mert ha valamilyen okból kipécéznek minket, akkor nem szabadulunk a parttalan gyűlöletüktől. Képesek először apró kiszúrásokkal megkeseríteni az életünket, majd szépen lassan belefolynak a mindennapjainkba. Egyszer-egyszer kapunk egy üzenetet, majd a hívások és a ránk telepedések mindennapossá válnak. Nem számít, ha hajnali egykor csörgetnek a telefonon, barátként kutya kötelességünk a másik igényét kiszolgálni, hiszen ez a dolgunk. Elképesztő semlegessel képesek a környezetük iránt viseltetni, a szemük villanásából látni lehet, hogy folyamatos megtévesztő magatartást tanúsítanak ellenünk. Sosem követnek el hibát, ha mégis nyakon csípjük valamivel, rövid idő alatt bebizonyítódik, hogy valójában mi hibáztunk el mindent.
A legfőbb probléma az, hogyha felismertük az ilyen agresszorokat, akkor rájövünk, hogy nincs konkrét megoldás a kezelésükre. Amennyiben elnézően és normálisan viselkedünk velük akkor azt erkölcsi fölényünk győzelmének reagálják le, és borítékolható, hogy még jobban ellenünk fordulnak. Amennyiben vissza tükrözzük a viselkedésüket, akkor vagy kihasználhatjuk a meglepetés erejét -, mert a bárányoktól nem igen számítanak farkasüvöltésre – de ha épp az őrület határán táncolva kapjuk el őket, még mi húzhatjuk a rövidebbet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez