Az élvezet iránti vágy, és a fájdalomtól való félelem egyaránt nyomorúságos állapot
Akár fizikai, akár mentális, ugyanis mindkettőhöz szükséged van valamire, ami rajtad kívül áll. Szükséged van valamiféle "eszközre", ami a vágyad, illetve a félelmed eszközéül szolgál. Ezzel még nem is lenne túl nagy gond, ha az a bizonyos eszköz időtálló lenne és tartós tudna maradni. Azonban nem tud, mert ebben az univerzumban az eszközök, akár anyagi, akár mentális jellegűek, elkopnak, elhasználódnak, elértéktelenednek, esetleg elvesznek.
Gyerekként a boldogságot a lét állapotaként tapasztaltuk meg. Felnőttként azonban érzelmileg finnyássá válunk és eszközökre van szükség hozzá, hogy megéljük. Kell egy hivatás, egy állás, kell egy jó párkapcsolat, rosszabb esetben egy szerető is, és kell némi pénz. Igazság szerint még vonzóbb ha több...
Idővel egyre jobban megismered a világot, egyre többet megtudva róla, saját magadat nem feltétlenül ide sorolva, miközben Te vagy az egyetlen időtálló eszköze a munkádnak, a jó párkapcsolatodnak, és az egész létednek. Miért nem gondoskodsz a legfontosabb eszközről, mielőtt dolgozni, párkapcsolatra, vagy az élni készülsz?
Bizonyára mindenki megérdemli a békét, azonban csak azok kapják meg, akik nem háborgatják azt. A boldogsághoz is valószínűleg joga van mindenkinek, viszont azért, hogy ne csupán egy mellékhatás legyen, meg kell ismerned a legfontosabb eszközödet, a benső énedet. A külső dolgok, csupán mérföldkövek és részállomások. Egy olyan hullámvasút állomásai, ahol a hullámhegy megállónál örömöt érzel, a hullámvölgynél pedig fájdalmat.
A legfontosabb nem annak a felismerése és megfogalmazása, hogy mire vágysz és mi tesz boldogguá, hanem az, hogy mindezekre a dolgokra nincs szükséged a boldogsághoz. A vággyal és szeretettel teli kapcsolódás pedig már csak hab lesz a tortán.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez