Nem olyan régen úgy alakult, hogy az élet egy új feladatot sodort az utamba, ezáltal picit mélyebben bele kellett merülnöm az értékrendem részleteibe.

Igazából mindig úgy álltam ehhez a kérdéshez, hogy kellő intelligenciával rendelkezem mind érzelmileg mint egyébként, és ezáltal alapvető, hogy van értékrendem is. Viszont mikor szóba került, bárkivel, akár csak beszélgetés szintjén, sosem tudtam egy összeszedett választ adni. Rá kellett döbbennem, hogy valahogy olyan volt ez számomra, mint a Harry Potterben az a bizonyos, akinek a létezéséről mindenki tud, de igazából sosem nevezzük nevén. Fejben nagyon szépen feltudtam sorakoztatni, milyen elvek fontosak számomra, és persze egy – egy ismerkedős beszélgetés alkalmával sem némultam el, ha ez a téma szóba került, de soha nem mertem úgy igazán mélyen kiadni az ezzel kapcsolatos gondolatomat. Valahogy úgy éreztem, ha túlságosan sokat osztok meg az értékrendemről, az olyan, mintha meztelenre vetkőznék. Hiszen az értékrend valami olyasfajta, pontokba szedett bemutatkozás, amivel a legbensőbb gondolataidat, életszemléletedet, múltadat de még a jövődet is feltárod valaki előtt. 
Ám amennyire nehéz, épp annyira fontos is, hogy az emberi kapcsolataidban tudj – merj és akarj is erről beszélni. 

De mi is az az értékrend? 

Véleményem szerint, egy rendkívül összetett és igencsak személyenként változó fogalom. Valami olyan, amire hatással van a család, az egyén, a múlt, a jelen, a jövő de még a nemi beállítottságunk is. Valami, ami kőkemény belső önismeretet és munkát igényel. Aminél elengedhetetlen önmagunk legaprólékosabb kis részleteivel is szembenézni, sőt a környezetünk hatása is otthagyja a nyomait az értékrendünkön. Különböző a nőknek és különböző a férfiaknak. Viszont ahhoz, hogy egy tartós párkapcsolat stabil lábakon álljon, nem elég ismerni és feltárni a másik előtt a saját értékrendünket, ennél sokkal többre van szükség. Elkell fogadnunk, megkell értenünk sőt még össze is kell tudnunk illeszteni a sajátunkat a partnerünkével. Ez pedig valljuk be, soha nem egyszerű feladat. Mivel sosem voltam a számok embere, így azt nem kezdeném el kifejteni, vajon hány százalék esélyünk van arra, hogy pontosan a saját értékrendünkkel egyező, ellenkező nemű társat sodorjon az utunkban az élet. De azt hiszem, a racionális beállítottságú embertársaim sem fognak vitába szállni velem, azt mondom: igen csekély ennek a valószínűsége. 

• értékrend önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!