Az volt a baj, hogy mindig én választottam!
Az ember sokszor majd’ beleőrül, hogy megtudja mit kellene másképp csinálnia ahhoz, hogy legyen végre egy normális párkapcsolata. Próbálja így is, úgy is, de minden kapcsolata zátonyra fut, és ismét csak egyedül találja magát. Sehol a család, a kiegyensúlyozott, viták, harcok nélküli párkapcsolat lehetősége.
Ha már egyedül nem megy, segítséghez fordul, annyi párkapcsolati tanácsadó, pszichológus meg miegymás létezik, aki segít megfejteni, mi az az apró dolog, amin minden alkalommal elcsúszik a dolog.
- Velem is így történt – meséli egy ismerősöm – öt év után egyszer csak bejelentette a párom, hogy nem kíván tovább együtt élni velem, és még aznap el is költözött. Ott álltam, és néztem ahogy az a férfi, akivel családot terveztem fogja a bőröndjét, és kimegy az ajtón. Vele ment a jövőképem, a képzeletbeli családom, és mindannak a lehetősége, amit ez jelentett nekem. Hónapokig egyedül voltam. Próbáltam túltenni magam a történteken és azon, hogy már megint magam vagyok. Aztán egyszer egy “kigyógyulós” éjszakán, úgy hajnali három körül a barátnőm meglátta az igazságot, hogy mi a baj a kapcsolataimmal, és én mit csinálok rosszul.
- Az a baj, kezdte, hogy mindig te választasz, és nem hagysz teret annak a lehetőségnek, hogy egy igazi férfi rád találjon. Kiszemelsz magadnak valakit, mindenkit eltüntetsz a kettőtöket összekötő ösvényről, és nem egyszerűen szabad utat hagysz a férfinak, hogy az ösvényen végigsétáljon, és rád találjon, hanem becsalogatod magadnak. Ilyen felállásban nem tud egy igazi, erős férfi rád találni, mert te vagy a domináns. Te nézed ki a másikat, te döntesz a kapcsolat felől, és végig te is vezeted azt. Nem csoda, ha végül mindig az derül ki, hogy a férfiak besokkalnak, és tovább állnak. Egy kicsit gyengébbnek kellene lenned, nem feltétlenül elesettnek, de nem ennyire irányítónak, és erőteljesnek, mint amilyen most vagy. Mert ugye, folytatta, a dolog másik fele az, hogy az erős férfiakat alapból, már az első pillanatban “agyonvered” néhány szóval. Lehetőségük sincs arra, hogy a közeledbe kerüljenek, hogy meghódítsanak, mert már az első alkalommal elveszed az önbizalmukat, a férfiúi büszkeségüket, és máris véget ért a történet, anélkül, hogy elkezdődött volna.
Megfogadtam a tanácsát. A következő alkalommal, amikor egy új társaságban megjelent egy erős férfi, és beszélgetésbe elegyedett velem, visszafogtam magam. Teret adtam neki, hagytam férfiként viselkedni, és megtörtént a csoda! Lépésről lépésre haladtunk, és végre létrehoztam, vagyis létrehoztunk egy igazi párkapcsolatot. Egy olyat, amiben mindenki a helyén van, amiben mindenki jól érzi magát, mert a saját szerepét játsza. Eddig azt hittem, hogy boldog vagyok a kapcsolataimban, de valójában én is most találtam meg igazán a helyem. Most végre gyenge nő vagyok, aki mellett ott az erős férfi, és még valami: szépnek látom magam mellette. Olyan szépnek, mint még soha azelőtt! Igazi, vérbeli nőnek, és ez a dolgok rendje.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez