Bár ne akartam volna, hogy akarj
Amíg kicsi voltam mindig azt hallottam, hogy mindenképpen a nő választ párt magának vagy így vagy úgy. A férfi kiszemelheti, próbálhatja meghódítani, de a végső döntés a nő kezében van. A nők ennek a táncnak a főnökei, de észrevétlenül, csak a háttérből mozgatva a szálakat, ehhez mi éppenséggel amúgy is jól értünk.
Nézem a lassú lépteid, ahogy haladsz előre. amíg a pultnál állsz, engem nem is látsz, észre sem veszel. Én szépen lassan végigmérlek, látom a félmosolyt, amit elengedsz a pultos lánynak, látom, hogy ő már rád nagyobb mosolyt nem tudna villantani. Jól megnézlek, a mozdulataidat, a ruhádat, elképzelem az illatodat és hangod. Valami nagyon vonzó lehet benned, amit nem tudok beazonosítani, de szinte lebegek hozzád.
Photo by Nastia11 / GettyImages
Gyorsan elszaladok a mosdóba, na persze nem azért mert valami olyan dolgom van, amit csak ott lehet elintézni, hanem csak rendbe kellene magam szedni. Annyira rám tör az érzés, hogy nem nézek ki elég jól. Erről a gondolatmenetről persze te nem tudsz, a higgadt és erős női képbe ez nem fér bele, hogy a tükör előtt sminkelek, mint egy őrült, hogy úgy nézzek ki, ahogy szeretnék. Haj igazítás, ruhasimítás és kész is, mehetek vissza a helyemre.
Az asztalunknál tartok. amikor meglátom a szemem sarkából, hogy nem is olyan messze foglaltatok ti is helyet. Teljesen nem nézek oda, hiszen egy nő nem bámul senkit. Ha a tekintetünk össze is találkozik, annak rendkívül spontán kell kinéznie, hiszen már eldöntöttem, kellesz. Ilyenkor elindul a mechanizmus, ami egy nőt el is viszi a céljához.
Jól érzem magam egész este, nem miattad, ténylegesen nagyon jó a kedvem. Az első lépés, hogy tudd én észrevettelek, ezt megejtem egy spontán tekintet összeakadással és küldök egy nem túl erőteljes mosolyt feléd. Később úgy látom ez bejött, egyre többször veszel célba a szemeddel, mintha az asztalodnál ülnék, teljes természetességgel pásztázol, akár a tényegesen asztalodnál ülőket.
Még egy mosoly, egy régi vágású hajdobás, és amikor elindulok a pulthoz, látom te is így teszel. Akkor már tudom, hogy elindult valami. A sorban állok, te mögém állsz, pár kínos másodperc után megszólítasz, nekem a szívem a torkomban dobog.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez