Baromira nem igaz az, hogy minden csak rajtunk múlik
Baromira nem igaz az, hogy minden csak rajtunk múlik, meg az sem, hogy minden akarat dolga és véresre tudnám kaparni magam a bármit elérhetsz kezdetű lózungoktól. Miért? Mert ezek a mondatok azt feltételezik, hogy mi mind azonos esélyekkel indultunk. Pedig ez, mint tudjuk, egyáltalán nincs így.
Aki hozzám hasonlóan nem csekély mértékben traumatizált ember és van némi önreflexiója, az pontosan tudja, számunkra a rajtunk múlik dolog jóval árnyaltabb, mint a kisebb hendikeppel induló társainknál.
Merthogy. Hoztunk magunkkal bizonyos géneket. Azokat aktiválta vagy deaktiválta a környezet, amiben felnőttünk. Aztán a sebek, amiket szereztünk, megtépázták az önbecsülésünket, a traumáink megváltoztatták az egész működésünket.
Én például mióta az eszemet tudom, szorongásokkal küzdök. Emlékszem, már az óvodában is piszkáltam a körömágyamat. A bármit elérhetek sztori nálam mostanában azt jelenti, hogy már nem szaladok világgá a számomra idegen emberek elől. És nekem ehhez az eredményhez is komoly önismereti munkára volt szükségem.
A rajtam múlik annyiban igaz, hogy valóban én vagyok az, aki megmentheti önmagát és dönthet úgy, hogy szabad lesz. De ez kőkemény erőfeszítéseimbe kerül olyan dolgokban is, ami teszem azt, mások számára teljesen természetes. Pl. hogy nem rágják a körmüket. 32 vagyok, három hónapja, hogy nem rongálom magamat, de ez nem (csak) az akaratomon múlott.
Mert akarhattam én eddig fejben bármit-bárhogy, sokáig nem tudtam megtenni a célhoz vezető lépéseket. Miért?
- mert nem vagyok elég jó
- mert nekem úgysem sikerülhet
- mert képtelen vagyok bármit is elérni
- mert már rég nem itt kellene tartanom
stb. a sor vég nélkül folytatható.
Folyamatosan ezek ordítottak a fejemben. Nem lehet őket lesz@rni, róluk nem tudomást venni, ugyanis nem tegnap kaptam meg ezeket a mondatokat. A zsigereimből szólnak.
Ahhoz, hogy én "bármit" elérhessek, magamhoz kell mérnem azokat az eredményeket. Hogy rajtam múljon, azokkal a dolgokkal kell foglalkoznom, amiken tudok változtatni. És, hogy mi a helyzet az akarással?
Nos, hát azt hiszem, az akarat elfogy előbb-utóbb. A célok eléréséhez ehhez többre van szükség.
Elfogadás, együttérzés önmagunkkal, türelem, önmegnyugtatás, kis lépések, elengedés, megmiegymás.
Csak ezek valahogy mindig lemaradnak a motivációs kártyákról.
Pedig ezek az apróbetűs részek a legfontosabbak azon az úton, ahol igyekszünk visszatalálni önmagunkhoz.
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez