Boys don't cry: Hazudni kell?
Egy hölgy ismerősöm a következő posztot tette nyilvánossá facebook oldalán: Nem lehetne holnap a „NEM HAZUDUNK TÖBBET A NŐKNEK!” világnapja?
Még csak rövid ideje jelent meg a poszt, mégis rengetegen like-olták, és érezték helyénvalónak az igazságát. Rossz híreim vannak. Egyrészről, a nők legalább annyit hazudnak, mint a férfiak. Hazudnak más nőknek, hazudnak férfiaknak, sőt ami a legrosszabb, hazudnak sokszor saját maguknak is. De a hazudósnál is van sokkal rosszabb: az akinek nem lehet vagy nem érdemes elmondani az igazságot.
Ha valaki a korábbi beszélgetések alatt nem díjazta a véleményedet, nem annak örült, hogy őszinte voltál vele, (még akkor is, ha esetleg fájó volt a véleménye), hanem megsértődött, vagy behisztizett, esetleg veszekedni kezdett, nos azzal azt provokálta, hogy legközelebb, ne legyél vele őszinte. Ha valaki nem képes elfogadni a kritikai észrevételt, büntet érte, akkor ugyan elérheti, hogy csak szépet és jót halljon, de attól az még nem lesz igaz. Az az ember szinte kiprovokálja a hazugságot. A büntetésnek sok formája lehet: hallgatás, bezárkózás, veszekedés, visszaszólás a „Bezzeg Te!” kezdetű mondatokkal, sőt extrém esetben fizikai bántalmazás is, de ez mind csak arra való, hogy elzárod magadtól az őszinteséget.
Ne féljünk az igazságtól. A nagy dolgok sosem úgy kezdődnek, hogy mindenki egyetért. Nagy igazságokhoz vitákon át vezet az út. Ha egy vitában mindenki egyetért, ott a legtöbb ember felesleges. Merjünk vitatkozni, és tanuljunk meg vitatkozni. Vitatkozni és nem veszekedni, mert óriási a különbség. A vitát a veszekedéstől leginkább az érzelmek választják el, illetve hogy a veszekedésben megpróbálunk a másik fölé kerekedni. A józan vita előrevisz, a veszekedés inkább csak sérüléseket okoz és hátráltat. De nagyon-nagyon fontos, hogy a másik véleménye sem szentírás, nem kötelező egy az egyben magunkévá tenni. Inkább érdemes átgondolni, megfontolni, és egyes részeit átvenni, és beépíteni a saját tudatunkba. Ehhez persze jó adag önismeret kell. Igen, már megint ide lyukadtunk ki.
Pont ezért feleslegesek az olyan kérdések a férfiak felé, hogy: „Szerinted nem túl nagy a fenekem?” vagy „Nem túl kicsi a mellem?” Erre ugyanis csak egy válasz lehetséges, ha igaz-ha nem, a „Dehogy édesem.” Ez színtiszta provokáció. Ha éppen baj van az önbecsüléssel, és jól esne valami bók, akkor azt ne így csalogassuk ki a másikból.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez