Breakup lies
Egy párkapcsolat vége után az ember elveszettnek és zavartnak érzi magát, akkor is, ha őt hagyták magára egy hatalmas doboz fagyi felett zokogva, és akkor is, ha ő volt az, aki feltette az i-re a pontot. Ebben a legkevésbé sem kellemes lélekállapotban hajlamosak vagyunk utolsó erőfeszítéseinkkel is a múlt apró reménysugaraiba kapaszkodni. Ideje, hogy lerántsuk a leplet azokról a hazugságokról, amiket szakítás után ismételgetünk magunknak.
Még megoldhatjuk.”
Ez az, amit túl hosszú ideig mondogatunk magunknak, miközben a teória egyszerűbb, mint az egyszeregy: Ha még tényleg megoldható lenne a probléma, nem kellene meggyőznöd magad erről.
A problémák közel sem voltak olyan súlyosak, mint hittem.”
Te imádod a természetet, ő otthonülő típus. Te vegetáriánus vagy, ő húst hússal eszik. Te gyerekeket és családi házat szeretnél, ő a munkájának él. Tény és való, az ellentétek vonzzák egymást, viszont ez még nem biztos alapja egy jó párkapcsolatnak. Igen, kompromisszum is van a világon, de biztos vagy benne, hogy húsz év múlva péntek esténként a TV előtt szeretnél ülni csirkét majszolva, miközben a munkahelyi határidőkről társalogtok?
Minden párkapcsolat kemény munkával jár.”
Elvileg, ha megtalálod a személyre szabott álommelódat, egy napot sem fogsz dolgozni egész életedben tulajdonképpen, mert öröm lesz, nem pedig munka. Ezt az elvet átültethetjük a kapcsolatok szintjére: bármi, ami erőltetett, az munka; minden, ami élvezetes, az szórakozás. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs szükség erőfeszítésekre ahhoz, hogy a tűz ne aludjon ki, de ha minden alkalommal gladiátor-harcot vívsz önmagaddal, hogy rávedd magad az együttlétre, akkor itt az ideje bevallanod magadnak, hogy kapcsolatotok a végéhez ért.
Legalább karácsonyig várhattam volna.”
Vagy az évfordulótokig, vagy a szülinapodig, vagy az ő szülinapjáig, és a lista természetesen nem áll meg itt. A legfájdalmasabb mégis a szeretet ünnepe, ami nincs olyan ember a földön, akit valamilyen formában ne érintene meg. Hangulatos fények, karácsonyi dalok, forralt bor, és kéz a kézben andalgás a Bazilikánál – na jó, tényleg ne dobd ki a pasid karácsony előtt! Viccet félretéve, inkább néhány napig érezd magad nyomorultul, még, ha ez közel is van az ünnephez, mint az év minden napján.
Egyedül halok meg.”
Azért együtt maradni a rossz emberrel, mert félsz, hogy harminc év múlva tizenhat macskával élsz majd egy lakásban, amit csak a hétvégi ultipartik idejére hagysz el, egyszerűen nonszensz. Önbizalom Hölgyeim, tanuljuk meg elfogadni és szeretni önmagunkat! Egyébként pedig semmi baj sincs a macskákkal és az ultipartikkal.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez