Célba ért – Toyota C-HR Selection 2.0 Hybrid
IGEN, IGEN, IGEN! Csak egy valami hiányzott eddig a C-HR-ből. A kompakt méretű crossover immár 2l-es motorral is kapható. Az új motor által új értelmet nyert számomra a Toyota által kínált hybrid autózás.
Ha valaki a C-HR-ről ír tesztet, akkor egyszerűen nem lehet mással kezdeni, mint azzal, hogy egy megosztó formavilágú designnal rukkolt elő a Toyota 2016 év végén. Annyi biztos, hogy a C-HR-t lehet szeretni vagy nem szeretni. Egyet nem lehet, közömbösnek lenni vele. A magam részéről én azon táborba tartozom, akinek nagyon tetszik. Egyszerűen szeretem azokat az autókat, amelyek nem a tucat autó kategóriába tartoznak. Tetszett annak idején a Juke, sőt még az első Ford Ka-ra is örömmel néztem. A Toyotát bizonyos szempontból ugyanebbe a kategóriába sorolom, annyi kitétellel, hogy külső megjelenésében sokkal nagyobb réteg számára tud tetszést nyújtani. Láttam már benne a fiataltó az idős házaspárig mindenkit. Egyedi vonalai, szokatlannak számító formaterve most már számos Toyota modellnél megjelennek, így 4 év elteltével már kevéssé számít meglepőnek márkán belül a formavilága. Másokhoz összehasonlítva még most is egyedi, különleges.
Pár hónappal ezelőtt jelent meg a ráncfelvarrott változat, amely relatív kevés külső módosítást tartalmaz. Újak lettek a lámpák és LED-esek, kicsit átrajzolták a lökhárítók vonalát, dinamikusabb lett a vonalvezetés, valamint rendelhető kétszínű fényezéssel is. A tesztautónk is ilyen összeállítású, egy fantasztikus mutatós piros-fekete színben pompázik. Nekem eddig ez a kedvenc színkombinációm a C-HR-ek között. A belső térben ennél is kevesebbet módosítottak. A különbségekről részletesebben az 1.8 hybrid változat leírásánál olvashatnak itt. Ennél sokkal, de sokkal több izgalmat rejt a 2l-es erőforrás bevezetése a modellpalettába. Gyakorlatilag ezzel a motorral lett teljes a kép, ez kellett ahhoz, hogy a C-HR-re azt tudjam mondani, hogy bármilyen időszakban, úton és távon egy tökéletes választás.
Úgy gondolom, hogy a hybrid autók elsősorban azok számára ideálisak, akik jellemzően városban közlekednek, de gyakran vagy rendszeresen előfordul, hogy hosszabb-rövidebb utakat is meg kívánnak tenni városon kívül. Nem szeretnek kockáztatni, és nem akarnak az elektromos autók által keltett „hatótáv-parába” belemenni. Úgy is fogalmazhatok, hogy ameddig az elektromos autó mellé nem árt egy benzin üzemű (dízelt szerintem biztos nem vesz egy környezettudatos vásárló, bár ennek árnyalatai megérnének egy vitát), ha éppen Budapestről Debrecenbe akar utazni egy napon belül oda-vissza a tulajdonos, addig ezt egy hybriddel probléma mentesen lehet abszolválni.
Ez utóbbival, mármint az autópályás utazással kapcsolatos problémára ad választ a kétezres változat. A plusz 62 lóerő, az 1.8-hoz képest, ugyanis összehasonlíthatatlanul kellemesebb nagyobb tempónál. A kisebb szívó benzines motor ugyanis olyan mértékben süvít 130 vagy annál magasabb tempó esetében, hogy kellemetlen a fülnek. Nem azt mondom, hogy nem alkalmas rá, mert így is tökéletesen működik, de ne számítsunk arra, hogy halk háttérzenében, kellemes beszélgetést tudunk folytatni. Inkább megemelt hangon beszélünk egymással, hogy túlkiabáljuk a meglehetősen éles hangú motort. Hát erre ad megoldást az új motor, amely először a Lexus UX-ben debütált. Tényleg nagyon élvezetes, minden szempontból ez az erőforrás. Gyorsabb, rugalmasabb, és autópályán is csendesebb vele a közlekedés. A 184Le remekül viszi a C-HR-t és közben a fogyasztás elfogadható mértékben emelkedett, szűk egy literrel fogyaszt többet, mint az 1.8-as. Vegyes használat mellett 5,4-5,5l-t fogyasztott nálunk. Ezért a plusz egyliterért jelentős gyorsuláskülönbséget is kapunk a kisebb erőforráshoz képest, 8,2mp alatt teljesíti a 100-as sprintet.
A 2l-es hybrid azok számára nyújt ideális meghajtást, akik hosszú utakat is rendszeresen meg szeretnének tenni a Toyotával. A ráncfelvarráson átesett C-HR ezzel a motorral, egyedi megjelenésével, jelentős technikai fejlődésével – hiszen már működik benne az ApleCar Play és az Android autó, tehát kitükrözhető a mobiltelefon – teljes mértékben a kategória élvonalába került. Nagyon jó a vezetési élménye, körbevesz az autó, rendkívül direkt a kormányzása. A formai elemekből adódó hátrányt, azaz a szűk hátsó teret és a szintén kicsinek mondható csomagteret természetesen nem lehetett orvosolni, de minden más szempontot igen. Összeségében egy remek autónak tartom a C-HR-t, abszolút kedvencem a Toyoták közül.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez