Kívül-belül egyaránt maradéktalanul igényes, „költői” album, amelyre valódi költők írtak valódi verseket.

Nehéz objektív kritikát írni olyasvalakinek a lemezéről, akinek a zenéje bár nem áll különösebben közel hozzám, őt, magát azonban őszintén csodálom. Celine Diont – a magam részéről – egy gyönyörű nőnek tartom, és a dalait is általában ebbéli elfogultságom tükrében értékelem. Azért megpróbálok tárgyilagos maradni. A kanadai énekesnő ismét egy teljes egészében francia nyelvű albumot készített.

A lemez érdekessége, hogy dalainak szövegét kanadai és francia költőnők írták, ezek mindegyike a megszokott témákat járja körbe (szerelem, szenvedély, meg ilyenek), mégpedig a megszokott magas színvonalon! Kicsit filmzene-szerű – itt-ott a 80-as évek nívósabb pop-rockjának hangzásvilágát idéző, finom, törékeny muzsika, amely elsősorban a szebbik nem képviselőit fogja megérinteni, különösen akkor, ha épp szerelmesek; csalódás után akár el is mélyítheti fájdalmukat. Szóval, ha nőből vagy, és épp szerelmi bánatod van, kerüld el messzire ezt a lemezt! Ha viszont nem küszködsz ilyen problémával, akkor hallgasd nyugodtan, mert igényes, mert szép, mert stílusos. Akárcsak az énekesnő.

:

• Celine Dion: D’elles

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!