Csak egy a baj, hogy nem kívánom…
Mondhat bárki bármit, egy jól működő párkapcsolatot igazából a szex tart össze. A kémia, az egymás iránti vonzalom, amitől a férfi férfinak, a nő pedig nőnek érzi magát. Ennek hiányában megteremthetjük a legnagyszerűbb, leggazdagabb házasságot magunknak, az életünket mégsem fogjuk teljesnek érezni. Mindig ott lesz az a hiányérzet, amelyet hiába próbálunk elhallgattatni egy újabb közös sikerrel, nem fog szűnni, csak ideig-óráig enyhítjük a tüneteket…
Hogy egészen messziről kezdjem a történetet, és mert a sztorit mindenki példaként hozza fel különböző baráti társaságban, hadd meséljek el egy történetet. Húszas éveim elején az akkori barátommal a hétvégi napsütést és fagyizást élveztük, mikor véletlenül összefutottunk a barátom egyik barátjával. Tudtuk, hogy akkoriban szakított a barátnőjével, ezért óvatosan arról kérdezgettük, hogy állnak a dolgai.
- Minden rendben – kezdte – elköltöztem a lakásból, amit a barátnőmmel közösen béreltünk, és odaköltöztem az egyik haveromhoz. Mit mondjak? Nagyszerű az életem! A haverommal ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Ugyanaz a kedvenc sörünk, ugyanaz a kedvenc focicsapatunk, ugyanazokat a tévé csatornákat nézzük, ugyanazok a dolgok érdekelnek, mindenben egyetértünk a világgal és egyáltalán mindennel kapcsolatban! Csak egy a baj, hogy nem kívánom! Természetesen a sztori vége az lett, hogy a srác néhány héttel később találkozott egy másik lánnyal, akibe beleszeretett, és akivel összeköltözött…
- A történetben elhangzottak sok esetben a párkapcsolatokra is igazak – hozza fel a sztorit egy barátnős találkozó alkalmával az egyik barátnőm, mikor arról beszélgetünk, milyen házasságban élnek általában az emberek.
Talán teljesen önhibájukon kívül sokan belekerülnek egy olyan kapcsolatba, ahol megismerik egymást, és beleszeretnek egymás emberi tulajdonságaiba. Rajonganak a másik eszéért, kreativitásáért, humoráért, tehetségéért és ez a sok nagyszerű tulajdonság elfedi a tényt, hogy a valódi férfi-nő kapcsolat gyenge lábakon áll, vagy inkább semmilyen lábon sem áll, mert a szex nem olyan… Az egész képet kell nézni, mondják erre, az legyen jó. Aztán évekkel később kétségbeesetten keresik a kiutat, szenvednek az állandó “zaklatástól”, ahogy mondják. A lendület az élet többi területén idő közben elveszett, gyerekek születtek, mindenki fáradtabb lett és általában úgy látják, hogy elfogyott a türelmük a házasságukkal és a házastársukkal.
A szenvedélyes szexre, a feltartóztathatatlan vágyra önmagában nem lehet alapozni, állapítja meg mindenki, de annak hiányában nincs férfi-nő kapcsolat. Na de kinek van ideje kivárni, míg találkozunk azzal a férfival, akitől eláll a lélegzetünk, és aki nagyszerű társ, kiváló apa lesz egyben? – teszik fel a kérdést sokan. - De érdemes végigcsinálni évtizedeket valakivel, aki mellett sosem érezzük magunkat nőnek? - hangzik erre a baráti körből válaszként…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez