Csalódás
Legyünk őszinték: csalódni marha rossz érzés, talán az egyik legrosszabb…Amikor az ember valami szépet, jót, igazán magasrendűt, és szupergigamega klasszat vár, és szembe találja magát egy – legjobb esetben is – átlagossal.
De ha mögé nézel az érzésnek, akkor voltaképpen láthatod: ami itt összetört, az sosem volt…csakis a te fejedben létezett. Az, hogy nem láttad a realitást azért van, mert nem akartad.
Légy őszinte: mindig, de mindig van egy pillanat, amikor tudod… Igenis van! Csak ahogy jön, úgy nyomod is el, úgy hessented el az igazságot, mint egy zavaró, szemtelen legyet…Nem akarod tudni, mert hinni szeretnél a mesében, elnyomod a saját éberséged hangját, aztán a csalódás pillanatában tulajdonképpen nem történik más, mint rád szakad a realitás…bamm!...és általában nagyot szól….És akkor meg vagy sértődve, és vádló ujjal mutatsz a másikra: csalódtam benned! Ettől persze azt várod, hogy a másik elszégyelli magát, és…elkezd úgy viselkedni, ahogy neked jó. Ekkor csalódsz másodszor is, mert legtöbbször –jó esetben! - nem kezd el….Ő ugyanis önmaga, és nem azért van, hogy a te róla szőtt illúzióidnak megfeleljen.
Ha elég tudatos vagy – márpedig, ha ezt a kijózanító írást képes vagy idáig elolvasni, akkor az vagy – akkor láthatod, hogy a csalódás annak ellenére, hogy fájdalmas, tulajdonképpen egy nagyon hasznos érzés, mert jobban helyre tesz, mint bármi más. Csalódni csak akkor tudsz, ha nem látod reálisan a helyzetet, ámítod és illúziókba ringatod magad, és tele vagy elvárással. Már megint itt tartunk, ugye? Komolyan mondom, az egyik legnagyobb szívesség, amit az ember tehet magának az életben az, ha leteszi az elvárásait. Ehhez pedig az kell, hogy letegye az állandó kritikát és ítélkezést, amely azt duruzsolja folyamatosan, hogy az életnek milyennek kellene lennie…De basszus, nem olyan!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez