Csalódtam – mégis újra akarom
A szívem kettétört, darabjai árván hevertek a poros földön, egy erdőbéli elhagyatott ház valamely lerobbant szobájában. Ez körülbelül a pontos leírása annak, amit tettél velem.
A világ is megremegett, az álmok jó messze elkerülték zaklatott személyemet heteken át. Nem tudtam enni, sem inni, sem beszélgetni egy jót, mert mindig elvesztettem a fonalat. Újra ás újra a gondolataimba csúsztál. Lelkem csordultig telt dühvel, hogyan is tudtál egy másik nőnek bókolni, egy másik nőt ölelni. Másnál keresni azt a boldogságot, melyet a szemembe hazudtál nap, mint nap, hogy érzel.
Olyanok voltunk mi ketten, mint a fa és a levelek. Lehet, hogy télen kicsit elveszítik egymást, de mindig lesznek a fán új levelek, úgy újultunk meg mi is mindig. Bármit megtettem volna érted és nem találok kiutat ebből. Zeng a fejemben a kérdés miért is nem ültél le velem megbeszélni? Miért nem szóltál nekem, hogy gondjaink vannak, amit én vak módjára nem látok? Mondd, miért? Te nem mondasz semmit, a szakításnak sem igazán adtad meg a módját. kegyetlen voltál igen, még nem is szakíthattam veled, mert azt is te tetted meg. A következményeit meg én viselem, hiszen most is messze vagy.
Szívok egyet a cigimbe, aminek a füstjében gyönyörködve gondolkozom el. Kortyolok egyet a pohár boromból, majd hátradőlve könnycsepp csordul le az arcomon. Te ezt persze nem láthatod. Nem akarod látni. Nem akarsz ezzel szembenézni, hogy bennem mit okoztál. Nem akarod látni a szememben a fájdalmat és a gyűlöletet feléd.
Igen, pontosan, gyűlöllek. Meg szeretlek is. Nem is értem én ezt már. Otthon lenni rossz és rossz társaságban is. Rossz az egész élet én meg itt a cigimmel és borommal, szótlanul, sírva várom, hogy megjavuljon.
Aztán szenvedéseim után hívsz és keresel. Találkozni akarsz, én vonakodva igent mondok. Hogyan is mondhattam volna más? Ugyan hogyan? Hiszen szeretlek minden porcikámmal még mindig. Nem tudnék arra nemet mondani, hogy lássalak.
Szépen felöltözöm, smink, haj, lehetőleg olyan parfüm, amihez emlékek kötnek és indulhatok is. Remeg kezem, lábam, hogy vajon mi fog történni. Olyan vagyok, akár egy kislány az első randevúján.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez