Csillagos égi tévedések
Végre eljött az augusztus. A tűzijáték után valahogy mindig megkönnyebbülök, onnantól számolva alig két hét van még ebből a ragacsos nyárból, és mikor beleborzonghatok az első szeptemberi szellőbe, már egész nyugodt lesz a lelkem.
Tudod, Ilonka, nem kedvelem a nyarat. Nem nekem való mulatság ez. Az emberek feladják az addigi rendet, minden nap szórakozni járnak, még a szelídek is kirúgnak a hámból, és az igaz szerelmek se tűnnek olyan nagyon igazinak többé. Veszélyes a nyár, de augusztus huszadika után kicsit fellélegezhetek, és ettől fogva nem veszem annyira zokon, ha éjjel egy szúnyog felébreszt, mert tudom, hogy két hét, és mindnek vége lesz. Kegyetlenül elpusztítja az összest a csípős deres idő, mint ahogy engem gyilkol a forróság májustól egészen augusztus huszadikáig, csakhogy a hőség nem erősebb nálam. Nem bírom én ezeket a bódult nyári szerelmeket se. Ilyenkor mindenki azt hiszi, hogy újra megtalálta a következő csalódását, pedig az ekkor esküdöző hitvesek közül egyik se fog novemberben sírni. Én csak a téli szerelmeknek hiszek, Ilonka, csak azok az igaziak. Hidd el nekem, hogy azok miatt fogsz majd tényleg ríni a következő májuson. Mire beérik az eper, a te téli kedvesednek csupán hírmondója lesz, és megint hívhatod fel sorba a drágalátos barátosnékat egy vasárnap esti mozira, mert a nyári vasárnapokat igen nehezen viseli el a magányos ember.
Ilonka, teneked nem volt soha ilyen téli kedvesed? Akkor hiába koptatom a számat, ha fogalmad nincs arról, milyen az igazi. A Sacinak bezzeg mindenik évre jut. Tavaly előtt Zoli volt, tavaly meg már Lajosért kellett sírni, ez a hülye Saci meg mind miatt meg akart halni. Szegény, most se gondolja, hogy a következő virágszagú májuson, a Lajos miatt érzett önpusztító gondolatából jottányi se marad. De ez a bolond Saci már csak ilyen. Mondhatod neki, magyarázhatod, semmit nem ért meg belőle. Ugyanabba a gödörbe sétál önként, ugyanúgy, mintha folyton csak a csillagokat bámulná és elfelejtené, hogy arrafele mindig irtózatosan pofára esett.
Ilonka, ne nézd sose a csillagokat, nincsen azokba írva semmi. Jegyezd meg, hogy mindig csak az orrod elé pislogj, szigorúan kövesd az eszed, és ne akard számunkra ismeretlen égitestekből kiolvasni, merre van a következő, igazi májusi csalódásod, és hol leled a novemberi hamis könnyedet.
Szentesi Évi
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez