Dr. Csernus Imre: A NŐ
Nem véletlen, hogy éppen ezzel kezdtem az olvasást. Sorban következnek a recenziók, míg a közeljövőben a kedves olvasó egy interjút olvashat majd a szerzővel, amely minden bizonnyal magában foglalja majd az eddig megjelent könyvek, valamint a tévés szereplések, a pszichiáter és a magánember esszenciáját.
Első, olvasásra durva. Szókimondó. De hát éppen ezért szerettem a tévében, talán az egyetlen műsor volt az övé, amelyért érdemes volt mindig bekapcsolni, mert valami mindig kizökkent.
Hol az idő, hol a másik ember, de abban a rövidke időben történt valami. Ami talán évekig rejtőzött, vagy nem merték kimondani, vagy valami titok, és mégis, olyan dózisban jött a változás, hogy csak kapkodtuk a fejünket.
Megosztó személyiség, ez is biztosan igaz. Egészen szokatlanul közelít, nem feltétlenül apró lépésekkel, sokkal inkább in medias res, de másképpen nincsen értelme.
A NŐ nem egyszerű történet. Miképpen a valóságban, természetesen itt sem az. Olyan elementáris erővel szögezi a székbe, vagy fotelbe, vagy bárhová a férfi olvasót is, hogy képtelen letenni a könyvet, hiszen ő is a megváltást várja, vagy legalábbis valamiféle útmutatást, pedig az eleve ott van benne.
Legfeljebb nem meri észrevenni, vagy kimondani, vagy annyira nyilvánvaló, hogy nem is gondol rá.
De amikor ennyire durván valaki odamondja azt, amit valamiért senki sem mer kimondani, valamiért mégis könnyebben tudunk aludni. Ami megdöbbentő, hogy a feloldozás, vagy legalábbis egy kis engedés a szorításon éppen akkor érkezik, amikor szükségünk van rá, mert vannak pillanatok, amikor olyan biztos a gyomorgörcs, éppen realizmus miatt, hogy azt, miképpen a valóságban is, szinte képtelenek vagyunk elviselni.
Recept nincs, csak útmutatás, és végül is létezik egy olyan megoldás, amelyik mindennél egyszerűbb. Ha merjük nem becsapni magunkat, minden könnyebben megy.
A szerelem, az élet, a halál…
Bokros László
folyt. köv.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez