Együtt a létünk sose halk szavú, veled az élet egy gyönyörű háború
Ne arra törekedj, hogy kapcsolatod konfliktusmentes legyen, mert az életszerűtlen. Csupán menekülés a valóság elől egy vágyott álomvilágba, ahol senki sem bánthat. De ilyen nincs! Az igazi győzelem az, ha szembenézel a kihívásokkal, megérted és önmagadhoz méltó módon megküzdesz velük.
Szeretnénk mindent simán, viták, kényes helyzetek nélkül megúszni, de az élet nem engedi, mert van hová fejlődni, mégpedig önmagunkhoz képest. A tapasztalt viták, nézeteltérések pont ezért jönnek. A harcot nem fogod tudni teljesen elkerülni, de megválaszthatod, kivel harcolsz és milyen módon teszed. Mert van, akivel a harc is építő, s a különbözőség csupán egymás véleményének megismerését és sokszínűségünk felfedezését rejti. Fogadd el!
Parázs viták mindenhol kialakulhatnak. A sérülésmentes megoldási módokat szükséges elsajátítani, hogy az időnként palackba zárt feszültség ne pusztítsa el az otthont melegével együtt. Olaszosan élni, szenvedélyesen vitázni ér, csupán a bántó szavainkat mellőzük a harcmezőről. Nagy tévedés, hogy az a kapcsolat, ahol soha semmilyen nézeteltérés nem adódik, mennyei. Attól mennyei, ha jól tudjuk kezelni különbözőségeinket és társad legrosszabb pillanatában sem felejted el, hogy feszültsége, viselkedése ellenére is őt szereted, ezért megengedett, ha pillanatnyi rossz állapotában időnként elcsúszik önmagától. Csillapítani vagy képes. Hidd el, nem kell még további olaj a bozóttűzre. Állj ki elveid mellett! Ne engedd, hogy rajtad töltse ki haragját, de értened is kell, hogy sajnos most te vagy a legközelebb. A vihar elvonultával aztán meg lehet beszélni, hogy mégsem szélvédőnek szegődtél mellé és legyen kedves a magában elfojtott feszültségét előre jelezni, mert akkor nem lennél itthon…
Erre szoktam mondani, hogy bár minden kapcsolat tanításszerű, a fejlődésünket, önmagunk legjobb változatának elérését jött csiszolni, mégsem én foglak tanítani, hanem a szeretetem. A harc a hatalomért itt nem állja meg a helyét, mert vesztesek születnek. Csak akkor van szükséged hatalomra, ha valami ártalmasat akarsz tenni. Mondjuk épp megsemmisíteni készülsz társadat. De hidd el, minden más esetben a szereteted nyugalma elég, hogy indulatait megfékezd és célodat elérd.
Még ha alapvetően indulatos természetű is, idővel hozzászokik sajátos konfliktuskezelési módszeredhez és alkalmazkodva visszatalál önmagához. Végül maga sem tart majd igényt a mindent felperzselő, teljesvonalas letámadásra, hát ne tápláld tovább! Ehhez csak te kellesz. Hogy átkódold viselkedésének feszültségben csúcsosodó hibáit, egy férfit nem szabad legyőzni! Értő szeretettel, bájjal, türelemmel, esetenként humorral kezeld és maga is így akarja majd. Nagyszerűségét elvéve csak önmagadat bünteted. Nem fogsz tudni felnézni rá! Hisz mikor te hisztizel is, pont arra vágynál, hogy erejét felmutatva megfékezzen, mert minden hangos női szó vezettetésért kiált. Sose a konfliktusmentességet keresd, vagy annak elkerülésére törekedj, az azzal való méltó megküzdést válaszd! Inogjon meg talapzatán, vesszen egója, de ne tipord sárba és mindent megtesz érted. Ha harc, hát legyen harc, én nem bánom, de olyan, aminek boldog békekötés a vége.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez