A BMW Motorsporttól, amelyet röviden M-nek hívunk, azt szokhattuk meg, hogy hatalmas köbcentis, jellemzően biturbó motorokkal felvértezett, optikailag is egyedi, szupergyors csúcsgépeket készít. Az optikai tuning megmaradt, a villámgyors sebességért pedig ezúttal már villanymotor felel. Nincs, vagy éppen más a hang, más a gyorsulás érzése. Vajon képes lesz-e az M géneket ez a meghajtás átadni?

A BMW nagyon hirtelen és gyorsan hozott ki 3 különböző modellt is elektromos meghajtással. Az iX3-at, az iX -et és a most tesztelt modellt. Egyértelműen a rivaldafény központjába a teljesen különleges iX került, amely külső megjelenésében és belső dizájn elemeiben is egy teljesen más dimenziót nyújt. Az iX3, az SUV láz miatt és persze azért is, mert hamarabb megjelent, már jobban ismert.
Úgy érzem, hogy az i4 egészen méltatlan módon háttérbe szorult egy kicsit a másik kettő mögött. Ez azért is szomorú, mert a BMW historikus módon leginkább a hagyományos felépítésű, középkategóriás modellek esetében szerzett osztatlan népszerűséget. Ha M-es BMW -ről beszélünk, típus megjelölés nélkül, akkor az egyértelműen az M3. Ez az autó az, amely több generáció óta hoz lázba minden autórajongót. Ezért is érzem egy új korszak kezdetének, hogy nem egy nagyköbcentis sorhatost találunk a motorháztető alatt.

Ha elektromos autózásról beszélünk, akkor a Tesla gyakorlatilag kikerülhetetlen. Ha nincs a Tesla és nem csinálja olyan jól a dolgát, ahogyan, akkor nem tartanánk itt az elektromobilitás területén. Az áttörést a 2017-ben megjelent Model 3 jelentette a Tesla modellskálájában, hiszen ezzel a modellel volt képes komolyabb tömegeket megszólítani. Teslával járni egyértelműen cool, környezetbarát és modern. A nagyoknak egészen pontosan 5 évbe telt, hogy behozzák a lemaradást.

A BMW i4 M50 egyértelműen arra született, hogy legyőzze amerikai konkurensét. És meggyőződésem, hogy képes is lesz arra, hogy komoly vevőkört hasítson ki azok közül, akik eddig a Tesla 3-at választották. A 4783mm hosszú i4 közel 10cm-rel nagyobb, mint a Model 3, miközben a tengelytáv 3 centivel elmarad. Ez azért lehetséges, hiszen az i4 alapjait egy hagyományos erőforrással működő autó adja, így a fejlesztéskor nem lehetett figyelembe venni a villanyautók motorjának kisebb helyigényét. További hátrány ebből a szempontból, hogy a hátsó lábtérnél megmaradt az így egyébként szükségtelen kardán alagút is. De talán egyik probléma sem eget rengető. Ugyanis a helykialakítás zseniálisan jó. Egyáltalán nem érezhetjük, hogy szűkös lenne bárhol is.

De mielőtt a belső tér elemzésére eveznénk, érdemes pár szót ejteni a külsejéről is. Az egyértelműen kimondhatjuk, hogy az i4 nem egy tipikus villanyautó. Első ránézésre azt is mondhatnám, hogy egy hagyományos motorral felszerelt modell. Persze azért van jó pár különbség, de a forma, a gumik mérete, a robosztus és letagadhatatlan BMW vonások ott vannak a karosszéria minden elemén, a szűk lézeres LED lámpákon és a hűtőmaszkon. Igen, a hűtőmaszk…

Az elmúlt időszakban nem tudok olyan karosszéria elemet mondani, amely ennyire kihúzta volna a gyufát. Ennél megosztóbb formát nem sikerült az elmúlt években alkotnia senkinek. Kövezzenek meg, bélyegezzék meg az ízlésemet, de nekem ez tetszik. Nem tudom megmondani, hogy akkor is tetszene, ha senki nem fikázná. De így, hogy versenyben van az összes mélyen tisztelt autós újságíró szerte a világon, hogy ki tudja még jobban, viccesebben lehordani a BMW egyedi hűtőmaszkját, számomra elkezdett még jobban tetszeni. Olvashattak már sok tesztet tőlünk, ahol 4-es szériát próbáltunk. És azt kell mondjam, hogy nagyon is meg lehet ezt szokni. Az pedig, hogy megosztó, szerintem pozitív tulajdonság. Egy jellegtelen formát nem bélyegez meg senki, viszont nem is lehet rajongani érte, elfelejtjük abban a pillanatban, amikor meglátjuk. Az i4 hűtőmaszkja annyiban különbözik a hagyományos motoros változattól, hogy be van teljesen burkolva. Került rá némi minta, hogy ez kevésbé legyen észrevehető, de ezzel a megoldással csökken a légellenállás és amúgy sincs a villanymotornak nagy hűtésre szüksége. Természetesen nem csak a hűtőrács helyén van burkolat, hanem a lámpatestek alatti és az oldalsó légbeömlőkön is.
Hogy teljes legyen a képzavar a hátsó lökhárítókra még egy-egy félkeretet is rajzoltak, mintha kipufogója is lenne a gépnek. Hogy minek, azt szerintem csak a költő tudja.   

De üljünk csak be az i4-be és azonnal tudjuk a választ, hogy miért gondolják a Bajorok, hogy ezt az autót fogják inkább választani a Tesla 3 helyett. Sokszor temetni szoktam a minőségi anyagokat, amikor elektromos autót tesztelünk. Persze mondhatjuk, hogy jó, meg szép, de számos esetben a hagyományos társaikhoz képest halvány tükörképét tapasztalhatjuk az anyaghasználatnak. Mintha mindenki, aki kiránt 20-30 milliót a zsebéből, hogy beülhessen egy elektromos autóba csakis arra vágyna, hogy újrahasznosított PET palackok tetején, vegán bőrrel (mondjuk ki, műbőrrel) borított üléseken izzadhasson, miközben élete első Suzukijának gombminősége köszön vissza 1990-ből. Aki Teslát vesz, egy tech autót vásáról. Aki BMW-t az prémiumot, amely nem utolsó sorban ugyanannyira „tech” is. Annyi különbséggel, hogy végre valahára elektromos autóban is a jól megszokott döbbenetesen jó, maximális minőségérzetet kapjuk. Kiváló, kényelmes kormánnyal, ami jó fogású és kiváló kapcsolatot ad az autó és a sofőr között. Csodálatos, kemény, ámde kényelmes bőr üléseken élvezhetjük az utazást (és a gyorsulást). Fizikális gombokat és egy briliáns, könnyen kezelhető, kivételesen jó felbontású, szép grafikájú ívelt kijelzőt műszerfal gyanánt. 

Ennyi, köszönöm, megvettem, imádom. Pedig még be sem indult. A prémium legyen prémium. A BMW i4 pedig az. Az illata, az érzés, ahogyan benne ülünk, a vezető körüli környezet, ahogyan körbevesz, ahogyan egyből azt az érzést adja, hogy haza érkeztél, kényelemben vagy. A prémium nem csak jó érzékkel összerakott szép anyagok összesége. Azt a plusz adja, hogy semmi sem zavar, minden ott van, ahol kell és nem tolakodó módon nyújtja a komfortot.
Ja, és míg el nem felejtem ez egy M széria. Szóval a pici jelek, amelyek erről árulkodnak, a sok-sok M betű, kék-piros csíkok, az autó hátsó részén az M50 nem véletlenül került oda. Szóval azzal, hogy szép és menő, még nincs is itt vége.

Az M50 borzasztóan erős autó, 400kW azaz 544 lóerő a teljesítménye, nem kevesebb, mint 795 Nm nyomaték mellett. Elképesztő gyorsulásra képes, 3,9 másodperc alatt éri el nulláról a százat. Ami egyébként rosszabb eredmény, mint a Tesla 3 esetében. Szóval akinek ez számít, az mégsem ezt fogja választani. Szerintem egyébként totál mindegy. Ráadásul, a tesztek alapján állítólag 150 és 200 között jobb a gyorsulása. Szóval meg lehet nyugodni. A viccet félretéve ez egy elképesztő kemény, versenyautókat lepipáló motorikus képesség. Ehhez társul egy felsorolhatatlanul hosszú biztonsági és kényelmi extra kavalkád.
A hatótáv persze sérül a „standard” i4-hez képest az M50-ben. Ennek hatótávja csak 435 kilométer papíron (65 kilométerrel kevesebb). Az akkupakk azonos 80.7 kW. A teszt alatt nagyjából 350-es hatótáv jött volna ki, mert az átlagunk 23kW volt 100 km-re. De be kell valljam, hogy képtelen voltam megállni, hogy ne nyomjam meg néha (na jó, gyakran) a gázpedált. Így biztosan jobb eredményt is el lehet érni ECO módban.

A futómű meglehetősen kemény, amely természetesen állítható az egyes üzemmódokban, de egyik állapot sem különösebben Budapest kompatibilis, de természetesen egy ilyen erőmű esetében az ide-oda lötyögés nem elfogadható. Élvezetes és kiváló az úttartás. Remek a vezetési élmény.
Tölteni természetesen váltóáramról és egyenáramról is lehet az i4-et. Utóbbi esetben 200W-os töltési sebességet is képes felvenni így fél órán belül is fel lehet tölteni a járművet. A másik véglet az otthoni egy fázisú váltóáramú töltés, ahol 40 órával kell számolni, ha egy szinte teljesen lemerült i4 akkuját szeretnénk maximumra tölteni. Azért ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy életszerű használat mellett egy napi 100km-es ingázást egy késő délutántól reggelig való otthoni töltéssel meg lehet oldani simán. Így ezzel érdemes inkább kalkulálni, illetve otthoni wall-boksz segítségével háromszorozható ez a töltési tempó.

A BMW láthatóan offenzívát indított a Tesla ellen. Az iX-nek és az i4-nek is megvan a maga párja az amerikaiak modellkínálatában. Az biztos, hogy nem fog minden Tesla vásárló egyből BMW szalonba rohanni. Másfelől viszont biztos vagyok benne, hogy aki minőségi autózást keres és a pénzéért nem csak azt akarja kapni, hogy most mented meg a földet, az a BMW esetében biztosan jól jár. Aminek viszont én személyesen igazán örülök, hogy megmaradt a hitem, hogy az elektromos autók korszakában is lesznek érzések, amelyet autó képes adni, ugyanis a BMW i4 M50 vezetési élményt is adott az elektromos autózás alap élménye mellé. Hogy mennyire M-es az i4? Teljesen, de én egyelőre azért még maradok a benzinmotor mellett, ameddig csak lehet.

• bmw i4 BMW i4 M50 teszt BMW i4 teszt i4 M50 teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!