Én gyerekem, Te gyereked, Mi gyerekünk? - Mozaikcsalád
Könyvek tömkelege ír szerelemről, elválásról, illemszabályokról, nők és férfiak működéséről. Szinte egytől – egyig minden témakörben elmondható, hogy vannak konkrét, az évtizedek során kialakult – idővel finomodott – szabályok.
De mi a helyzet a mozaik családokkal?
Miután az ember átmegy egy kapcsolat felbomlásának szakaszain, önvédelem céljából olyan magas falakat húz fel, amelyeket ember legyen a talpán, aki majd egyszer képes lesz lerombolni. Hiszen az, aki egyszer elvesztette mindazt, ami számára a családot jelentette, rendkívül határozottan felépíti a saját, önálló szabályrendszerét, elveit, talán még azt is megfogadja, hogy soha nem lesz többé társas kapcsolatban. Valahol mélyen elveszítette a hitét, és megtanul e-nélkül túlélni. Idővel még talán boldog is, egyedül, illetve a gyermekével, a kezdeti magányt pedig felváltja a boldog függetlenség érzése.
Aztán, egyszer csak jön valaki, aki megérint. Aki lát téged, a falaid mögül is. Valaki, aki szintén cipeli a zsákjában a maga kis csomagját, volt házastárssal, gyermekkel / gyermekekkel, szabályokkal és kialakult szokásokkal, sérülésekkel és háklis szokásokkal, Te pedig azon kapod magad, hogy ott motoszkál benned a gondolat: mennyit tudnál újra engedni? Mennyire lennél képes újra kompromisszumokra? Mennyire tudnál egyáltalán újra hinni egy társas kapcsolatban?
Saját tapasztalatból mondom: ez az extra nehéz pálya.
Ha azt hitted, hogy a több éves – akár évtizedes- kapcsolatodban már mindent láttál, és mindent megtanultál az együttélés rejtelmeiről, akkor ki kell ábrándítsalak.
A mozaik családrendszer az, amihez minimum kétszerannyi türelem, tolerancia és kitartás kell.
Mert hát ugye, van az én gyerekem, meg vannak az én szabályaim, és van a te gyereked, a te megdönthetetlen szabályaid, és persze mindenki megtanulta az egyedüllét során, hogy a saját rendszere a legbiztonságosabb. Amikor pedig már épp azt hinnéd, hogy sikerül összecsiszolni a függetlenségetekből becsomagolva áthozott szabályaitokat, tuti biztos, hogy bekopogtat egy volt feleség, aki hát ugye a gyerekek miatt azért mégiscsak becsempész párat az ő még szebben csomagolt szabályaiból is.
Te pedig hirtelen ott állsz, kétszerannyi gyerekkel mint amennyivel jöttél, háromszor annyi mosnivalóval, és megszámlálhatatlan - igazságot minden gyereknek! mondattal. Ezen a szinten már valahogy más tempóban zajlanak az események, hisz a kettesben töltött idő hatványozottan kevesebb, ellenben a feladatok száma ezzel arányosan nő.
Valahol, a sokadik – ki hány kocka csokit ehet, hogy igazságos legyen – matematikai egyenletnél rádöbbensz: ezt a fajta kapcsolatot, már teljesen más alapokra kell fektetni. Voltál már nő, feleség, egyedülálló anya, de ez a puzzlek-ból összerakott mozaik család egy teljesen ismeretlen terep. Ebben a szereposztásban még neked is van mit tanulnod. ( feltéve, ha akarod. )
Hogyan lehet jól működtetni? Hogyan lesz az én szabályomból és az ő szabályából MI szabályunk?
Az igazság az, hogy: fogalmam sincs.
Azt tudom, hogy ahogy minden családban, itt is a legfontosabb az, hogy a saját rendszeretek szerint működjetek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez