Értelmesen élni az életet
Az értelmes élet mindenkinek mást jelent. Van, akinek erről a tervek, időbeosztások, a kikapcsolódás és a munka egyensúlya jut az eszébe. Vagy a jó döntések, a pörgős és felvillanyozó napok átélése. Nos, nálam talán egy kicsit mást jelent értelmesen élni az életet.
Mindig csodálattal gondolok azokra a barátnőimre, akik már házasságban élnek, gyermekük vagy gyermekeik vannak. Ők tudták, hogy ez jelenti számukra az álmok netovábbját. Családanyának lenni. Minden napjuk minden perce mozgalmas, kissé rutinszerű, de kihívásokkal teli. És látom rajtuk, hogy boldogok, és amikor nem mosolyognak, vagy ugrálnak örömükben, akkor is elárulja a csillogó szemük, hogy elégedettek az életükkel.
Én ehhez képest kóválygok, és még mindig keresem önmagam. És bizton állíthatom, hogy még mindig nem tudom, hogy ki is volnék én pontosan, és mi is hozná el számomra a nagy boldogságot.
Azt már sikerült megfejtenem, hogy nem minden esetben a jól bevált sorrend hozza el azt az érzést, amitől értelmesnek látjuk az életünket. Nem baj, ha kissé később jönnek el a nagy lépések. Nem csak egy férjtől vagy gyerektől érezhetjük, hogy van értelme az életünknek. Szabad egy kicsit bóklászni a világban, ha még nem látjuk kristálytisztán a célokat. Kipróbálni, hogy mi minden rejlik önmagunkban. És minden nappal közelebb tudunk kerülni a megoldáshoz, hogy mitől érezhetnénk azt, hogy értelemmel telnek az évek. Mert minden ember szeretné, ha elégedett lenne az életével. Ha nem is mindig boldog, de elégedett, mert a hozzá illő úton jár.
Jönnek itt a szakik az önmegvalósítással, csak receptet nem adnak hozzá. A kissé kótyagos emberek, lassan fedezik fel az útjukat. És amíg nem találnak rá az útjukra, ami valóban boldoggá tudná őket tenni, addig kissé értelmetlennek vélik az életüket. Mert azt látják, hogy mindenki más rajtuk kívül tudja, mit akar. Célokkal, tervekkel jönnek, és sorolják a jövőbeni elképzeléseiket. Mi meg csak arra tudunk egyértelmű választ adni, hogy mi lesz a következő héten. Vagy olykor még arra sem. De hogy nagy, magvas gondolatokba oltsuk a jövőbeni vágyainkat, arra képtelenek vagyunk. Mert fogalmunk nincsen, hogy merre kellene indulnunk. Aztán minden napunkat próbáljuk tartalmassá tenni. És egyszer csak jön az impulzus. És rájövünk, hogy melyik útra kell lépnünk. És akkor hálát adunk annak, akiben hiszünk, hogy nem tettünk elsietett lépéseket. Mert nehéz homályos álmokkal létezni. De még rosszabb mások álmait élni úgy, hogy közben cseppnyi élvezetet sem látunk benne. Idővel megjelennek a kontúrok a halvány pacaként lézengő vágyaink körül, és akkor már tudjuk, hogyan éljük értelmesen az életünket.
De mindaddig, amíg homály lepi el a jövő képeit, addig sem kell értelmetlennek látni az életet. A bizonytalan időszak jó szolgálatot tud tenni, van idő elgondolkodni az önmegvalósításos dolgon, de ami a legfontosabb, hogy van idő minden lépésünket önmagunkhoz igazítani.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez