Ezeket a dolgokat nem mondják el az egyedülálló szülők, pedig nagyon is igazak
Egyedülálló anyának vagy apának lenni az egyik legnehezebb feladat. Mégis sokszor a társadalom stigmatizálja ezeket az embereket. Holott sok esetben inkább kitüntetést érdemelnének azért, mert két ember helyett próbálnak helytállni. Vannak dolgok, amiket nem is mondanak el a helyzetükről talán pont azért, mert nehéz számukra és nem akarnak a megnemértettség peremére szorulni.
Minden egyedülálló szülő tisztában van azzal, hogy helyzetükhöz gyakran megbélyegzés kapcsolódik. Először is, soha nem tudhatod valakinek a történetét, néha mindent „jól” csinálhatsz az életben, és mégis egyedülálló szülő leszel. Vagy váratlan terhesség vagy válás következhet be, az életben ez megtörténik, és nem szabad elfelejteni, hogy egy egyedülálló szülő mindent megtesz a gyerekéért.
Nehéz nekik az ismerkedés és kiborító számukra, ha valaki „poggyászként” emlegeti a gyermeküket – de az is előfordul, hogy sokan már elvből nem is akarnak szingli anyukával, vagy apukával randizni. Ez nem mindenkinek való, és őszintén szólva, ha nem vagy biztos benne, hogy készen állsz egy gyerekre, akkor tényleg jobb is, ha nem teszed, mert jobb ha tudod, hogy egy egyedülálló szülőnek mindig minden körülmények között a gyereke lesz az elsőszámú választása.
Anyagilag megterhelő számukra ez a családi állapot. Ha egyedülálló anya vagy, az emberek azt feltételezik, hogy gyerektartásban részesülsz, és ez által neked semmi gondod nem lehet. Semmi okod nem lehet panaszra, de ez a legtöbb esetben nem igaz. Nem minden nem elsődleges szülő fizet gyerektartást, és ha fizet, az általában nem elegendő a gyermekekkel kapcsolatos kiadások nagy részének vagy egészének fedezésére.
Elszigeteltnek és magányosnak érzik sokszor magukat. Nem tartoznak sem a többi anyukához, akinek a férje anyagi és érzelmi támogatást nyújt számukra – de nem tartoznak a szingli barátaikhoz sem. Hacsak nincs akkora szerencséjük, hogy néhány nagyszerű egyedülálló szülővel tudjanak kapcsolódni, akkor nagyon nehéz dolguk van.
Folyamatos nyomás nehezedik rájuk, hiszen mindenhonnan azt kapják, hogy egy gyereknek anyára és apára van szüksége. De mi van akkor, ha ezt nem tudja megteremteni? Mi marad akkor? Az, hogy egyedül próbál két embert pótolni gyermeke számára. Ez pedig azt eredményezi, hogy folyton aggódnak, vajon elég jól csinálják-e?
Ezen dolgok tudatában érdemes átgondolni azt, hogy mennyire lehet elítélni valakit, aki egyedül neveli gyermekét. A válasz pofon egyszerű: semennyire. Sőt tovább megyek, tiszteletet és jóindulatot érdemelnek ezek a szülők, hiszen kemény munkát végeznek azért, hogy a gyermekük semmiben se nélkülözzenek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez