Férfiszempont: A türelem rózsát terem?
Valamiért másképp keltem fel aznap reggel, mikor belépett az életembe. Még fáradtan nyúltam a telefonomért, de éreztem, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. Jó kedvel, mosollyal az arcomon ért az ébredés.
Köszönhetem a 21. századnak, és a közösségi oldalaknak, hogy egymásra találtunk, de szokásaimtól eltérően éreztem, hogy ő más lesz, mint a többi, így beszélgetni kezdtünk. Közvetlen volt és magával ragadó, és mintha csak ezer éve ismernénk egymást. Mintha csak fel sem ébredtem volna és álmodnék, olyan lányt festett elém az élet, és imádkoztam, hogy ne ébredjek fel, és a valóság legyen, amit át élek.
Az első gondolatom az volt, hogy túl szép hogy igaz legyen, és biztosan csak egy hamis képet építek fel magamban, amit majd a megismerése lassú mozdulatokkal bont le téglánként, de ez a kép csak épül egyre gyorsabban, és egyre nagyobbra. Régóta nem keltette fel senki így az érdeklődésemet, vagy amilyen gyorsan jött is az érdeklődés, ment is. De nem nála. Még számomra is furcsa, de hirtelen mindent tudni akartam róla, és minél többet tudtam meg, annál jobban vágytam rá, és a megismerésére. Végre egy lány, aki nem untat, akivel ha beszélgetek, csak azt veszem észre, hogy az óramutató még egyszer körbeszaladt, de úgy éreztem, mintha csak pár perc telt volna el. Minden egyes válasza kettő újabb kérdést szül bennem. Egyre többet tudok róla, és úgy érzem egyre kevesebbet. Nem tudok betelni vele. Egy nő, aki mellett férfi lehet az ember, aki ki tudja hozni a másikból a jó oldalát, de a rosszat is elfogadja. Azt veszem észre, hogy mielőtt lefekszem, ő jár a fejemben, és reggel ő az első gondolatom. Ő a mosoly az arcomon, ami a semmiből ér egész nap.
Vágyom a csókjára, az érintésére, egyetlen szavára, ami szívemnek kedves. Az élete része akarok lenni, és hogy ő legyen az enyém része. Végig gondolok a nőkön, akik eddig az érdeklődési körömben voltak, és egy pillanat alatt lettek kavicsok a drágakő mellett, melyet elém sodort az élet. Az idő, a távolság, a különbségek, melyeket másoknál csak problémának éreztem, nála csak kihívások, és nyilvánvalóvá vált számomra, hogy eddig csak indokok és kibúvók voltak, a jövő nélküli kapcsolatok alól.
Az idő mindig velünk van, és van, amiért megéri várni. Rájöttem, hogy nem elszalasztott lehetőségek és elpocsékolt idő volt, amit nem töltöttem rossz kapcsolatokban való próbálkozásokkal, hiszen a türelem, rózsát terem. Te vagy az én rózsám.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez