Férfiszempont: Amit az élet elvesz, idővel visszaad
Egy jó barátom történetét szeretném nektek elmesélni, ami engem is pozitív gondolkodásra sarkall a rosszabb időszakokban. A sors iróniája, hogy egyszerre értek minket a negatív dolgok a párkapcsolatunkba, amiben ő húzta a rövidebbet.
A felállás a szokásos forgatókönyv szerint ment, beleszeretett egy lányba, akibe nem kellett volna. Jöhetnék a bölcs gondolatokkal, hogy túl hamar vágott bele valakivel egy komoly dologba, akit még nem is ismert igazán, vagy mondhatnám, hogy a sors űzött vele rossz tréfát a korábbi hibáiért, de úgy gondolom, senki nem érdemli meg a megcsalást.
A dolgok külső szemlélőjeként mindenki okosabb, mint a benne szereplők, mégis ha valaki vakon szeret, mondhat bárki bármit. A kétségbeesés és a rosszkedv itatta át mindennapjait, már-már kilátástalannak érezte a szerelmi életét, ami sajnos már a barátságunkon is érezhető volt, és a dolgokhoz való negatív hozzáállása az élete minden részére kihatással volt. Hosszú idő után a „semmiből”, a meglepetés erejével tűnt fel az életében egy új lány, egy új lehetőség.
A levert, távolba merengős szomorú napokat felváltotta a gyermeteg mosoly az arcán, melyet a szívének kedves új lány csalt az arcára. Furcsa még neki is, hogy a hét elején felkelve mikor a szerelmére gondol, nem a rossz érzés és az aggodalom fogja el, hanem már a gondolatától is jól indul a reggel. A hosszú másodperces távolba nézések már nem a rossz emlékeket idézték benne, hanem új, első közös pillanataikat hozza vissza. Talált valakit, aki az előző szerelme hibáinak szöges ellentéte, mintha az ördögért cserébe egy angyalt kapott volna.
Nevezhetjük ezt Sorsnak, vagy karmának, de az élet igazságát a tények bizonyítják. Csak időt kell hagyni, hogy kiforrjon. Ami neki az új boldogságot jelenti, nekem a reményt, hogy az élet visszaadja azt, amit egyszer elvesz az embertől, és ha valami akadályt állít eléd, melyet vért-verejtéket izzadva átlépsz, igenis vár rád valami új és szép, melyet megérdemelsz. Köszönöm, hogy visszaadtad a barátomat, úgy ahogy megismertem, és köszönöm a reményt is, ami mindannyiunkat elhagy néha.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez