Férfiszempont: Az érzelmi dementorok
A 21. század felgyorsult világának velejárója sajnos az elkorcsosult világkép, ami a kapcsolatokra is igaz. Senki nem mutatja az igazi oldalát, instagram lájkok, és partyfotó megjelölések határozzák meg, kik is vagyunk mi. De én most kivételesen nem csak erről szeretnék beszélni, csak pár hasonszőrű férfitársamat óvatosságra inteni, mielőtt ők is hasonló medvecsapdába lépnének, és az erdőben hagynák jól szolgáló ballábukat.
Mindenhol olvasni a fenyegető, pénzéhes, kívül tízes, belül üres lányokról, akik buliról bulira járnak vadászni minél több nullát azon a bizonyos számlán, ennek következtében pedig a szexcentrikus, bizalommentes kapcsolatokról, melyeknek hála a k*rvák száma és az üres kapcsolatok száma egyenes arányosságban nő, de hagyjuk is a matekot. Ennél egy sokkal nagyobb problémával állunk szemben, az igazi feketeözvegyekkel, a lelki, és érzelmi dementorokkal, akik a pokol legmélyebb bugyraiból másztak elő, hogy elszívják minden energiád, életkedved, terved és reális látásmódod, míg nem elevenen fel nem falnak, és összeaszott gyenge tested ki nem köpik a dögkeselyűknek.
Jöhetnék a rossz neveléssel, a rossz társasággal, az első szerelmi csalódásból származó mély sebekkel, de ezek közül egyik sem az igazi ok, vagy mindegyik az, mert az ember döntésekből áll. Minden egyes nappal teljesen más kimenetele lehetne az ember életének, csak merni kell, és tudni kell dönteni, hiszen a döntéseink határoznak meg minket. Nem lehet a múlt, vagy a félelmeink mögé bújni, mert minden döntésünknek súlya van, egyfajta dominóhatásként az életünkben. Bizony ezek a lélekfalók tisztába vannak vele, hogy minden döntésük egy újabb falatnyi lelket tép ki az egykor boldog másik felükből, mégis saját ürességüket ebből próbálják táplálni. Együttérzés, megbánás és szégyenérzet nem járt még a közelükben, a szeretet és a kedvesség is inkább a fegyverük, mintsem az erényük. Mint mindenhol és mindenkiből, ki kell hozni az igazi énjét, hogy rájöjjünk milyen ember is valójában.
Ennél a pontnál kell körültekintőnek lennünk, ugyanis az első problémáknál, melyek szélsőségesen mennek szembe sziklaszilárd elveinkkel, itt kell behúzni a kéziféket, és rálépni arra a bizonyos olajra. Ezek sajnos csak intő jelek, amiket általában nem veszünk elég komolyan, főleg egy kapcsolat elején, melyben annyi szenvedély, titokzatosság, lehetőség lakozik. Azután már csak azt vesszük észre, hogy egyre jobban benne vagyunk a nőben, miközben ő van igazából bennünk, súlyos darabokat kitépve lelkünkből, míg nem azt vesszük észre, hogy ez már nem olyan gödör, mint az előzőek, melyekből se perc alatt kiugráltunk, leporoltuk magunkat, és mentünk is tovább, miután egy kicsit felhorzsoltuk a térdünket. Innen sajnos lassú, szenvedő, fájdalmas kiút van, amit sokak még rosszabb dolgokba menekülve, rossz döntéseket hozva próbálnak átvészelni, míg teljesen el nem süllyednek a kétségbeesés mocsarában. Ennél a pontnál kell kicsit megállni, és nekünk meghozni a döntést, mintsem hagyni, hogy mások döntéseinek áradata berántson minket a mélybe.
Ha a sok évnyi tapasztalat, benyomás, felépített egy egészséges értékrendet, egy célokkal, tervekkel teli jövőképet, sajnos nem fér bele egy érzelmi dementor, aki egyetlen csókjával magáévá teszi ezeket, és a szemünk láttára tépi szét angyali mosollyal az arcán! Pedig ha én, nem intelek óvatosságra barátom, könnyen te is áldozat lehetsz, de most legyél te az az okos ember, aki más hibájából tanul. Ez a hiba most legyen az enyém.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez