Férfiszempont: Engedd el
Minden egyes embernek van minimum egy olyan önfejlesztő leckesorozat az életében, mely különös odafigyelést igényel. Jóllehet egy ideig a kauzalitás még nem nyer bizonyosságot, a leckék sokak számára kínt jelentenek, visszatérő problémát az életedbe, amit meg kell tanulnod, mégis érzed, hogy a leckékkel komoly dolgod van, különben „egy dobásból kimaradsz”.
Minél jobban halogatod a tanulást, úgy kapsz egyre nagyobb volumenű pofonokat. Csak halogatsz, tolod magad előtt, mint ganajtúró bogár azt a bizonyos galacsint, mely egyre gyarapodik és gyarapodik.
Az Én egyik hatalmas leckém, mondhatom azt is, hogy a Karmám melyet az Élet osztott rám, vagy éppen Én magam egy korábbi életemből (na jó, ez utóbbi spiriknek szóló információ leginkább) az ELENGEDÉSRŐL szól. Oly könnyedén ragaszkodunk tárgyakhoz, emlékekhez, személyekhez.
Ahogy telnek az évek, úgy látom egyre világosabban, milyen minőségű leckesorozatot kaptam életem hajnalán elengedéssel kapcsolatosan. Látom, miként váltak a leckék, egyre nehezebbé az idő múlásával. Emlékszem mennyire gyermeki módon képes voltam ragaszkodni, egy bizonyos párnához, egy bizonyos mesekönyvhöz, egy bizonyos ülőhelyhez, egy bizonyos tanteremhez az iskolában. Emlékszem mennyire megviselt gyerekkorom egyik kedvelt játékának, a kisvasútnak a porig rombolása, holott évek óta nem használtam már. Ezek mind jelek voltak… Azt hiszem, ha akkor rég kérdően az égre pillantok, egy mély, erőteljes hang annyit súgott volna a fülembe: „Ó balga ifjú, fogsz még küzdeni az elengedéssel!”
Bizonyos, hogy Édesapám korai elvesztése volt a legnehezebb lecke, majd később kaptam még szenvedélyemről való kényszerű lemondásról szólót, szerelmektől való elszakadást, barátoktól való eltávolodást. Talán így végigolvasva, nincs is ezekben semmi különös, hiszen az Élet dolgai, mondhatják páran és igazuk is van, csak éppen, míg valakinek nehezebb maga az elengedés folyamata, addig másoknak könnyű szorgalmi feladat. Egyik kedvenc idézetem jutott most eszembe, Alexandriai Filótól, mely így szól: „Légy kedves, mert mindenki, akivel találkozol, kemény harcot vív.” Soha nem tudhatod, hogy ki milyen és mekkora csatát vív belül önmagával. Ugyanakkor a mondás, miszerint ott leszel a legerősebb, ahol korábban eltörtél, teljesen igaz. Mint ahogy az is igaz, hogy addig nem lesz jövőd, míg a múltadba kapaszkodsz.
Az elengedés egyszerűen szükségszerű, elkerülhetetlen egy kiegyensúlyozott, normális élethez. Nem véletlen tanítják, hogy olykor végezz nagytakarítást az otthonodban és válj meg a felesleges, rég nem használt holmiktól. Végezz nagytakarítást lelked szemetesvödrében, ahol vélhetően olyan dolgokat őrzöl féltve, melyek hátráltatnak egy tiszta jövő kiépítésében.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez