Férfiszempont: Erőleves a mindennapokra
Kedves Élet! Elérkezett az idő, hogy karcoljak Neked pár sort, hogy tisztázzuk a viszonyunkat, csak úgy a miheztartás végett. Biztos azt hitted, soha nem emelek hangot, de most jól figyelj! Igen, Hozzád beszélek...
Hozzád, aki próbára tesz, tesztel, kínzol, gyötör olykor. Jó, tudom, tanítasz, de akkor is na... Van, hogy az ajtómon dörömbölsz szüntelenül. Azt hiszed, nem tudom, hogy Te vagy az? Olykor sikerül bejutnod firnyákos csellel, magaddal ragadsz, és se perc alatt a küzdőtéren találom magam. Te tudod, kivel szórakozol pontosan? Hát figyelj!
Beismerem, volt idő, mikor kedvedre pofozhattál és Én csak tűrtem és tűrtem. Halványan, de még emlékszem ugyan, mikor gúnyos mosollyal álltál elém és közölted: "A végjáték elkezdődött!". Igen, volt, hogy a pokol tüze nyaldosta a hátsó fertályom, míg ott lógtam a pokol tornácának ajtajában. Elárulom, már a hólyagok is begyógyultak, melyekkel igazán gyenge pillanataimban ajándékoztál meg. Nem tetszett ám ez a fajta "törődés"!
Tudod meguntam, összeszorított fogakkal felkapaszkodtam, kimásztam, majd elégedetten töröltem meg a verejtékes homlokom. Talán nem vetted észre, de most elárulom, visszafordultam és a büszkeség hevében utánad köptem... csak úgy dühből, mert olyan jól esett.
Újabb leckék, Újabb tesztek, Újabb vizsgák? Remélem, látod az elszánt tekintetem, s ha jobban dülleszted felém szemeidet, a szám szélén enyhe mosolyt is felfedezhetsz. A magabiztosság mosolya ez.
Készen állok, harcos vagyok, egy gladiátor. Ugye látod, bármi történik is, mindig talpra állok! Hiába vonszolod magaddal megfáradt testemet a sárban áztatva, hiába pofozol félholtra... sosem hunyok ki, értsd meg végre! Értsd meg a legfontosabb tényt: Még mindig életben vagyok! Tudod milyen érzés ezt közölnöm Veled? Elárulom! Beleremegek, kalapál a szívem, a pulzusom az egekben és hosszú másodpercekre libabőrös vagyok.
Kedves Élet... tudd, hogy ugyanúgy szeretlek, mint ahogy gyűlöllek is olykor, miközben éppen a kínzásommal vagy elfoglalva. Tisztában vagyok a hatalmaddal, tisztellek, becsüllek és pontosan tudom, hogy a mi kis játékunk végén csak Te nyerhetsz. Viszont jobb, ha tudod, csak egyetlen egyszer győzhetsz le. Megígérem Neked, hogy az utolsó perceimet mosolyogva töltöm majd, bárhol is legyek. Tudom, csak így nyerhetem el a tiszteleted és a megbecsülésed. Tartozom ennyivel magamnak, tartozom ennyivel Neked. Most viszont megyek, van egy kis dolgom...élvezem a földi létem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez