Férfiszempont: Hazugság helyett, mutass valami igazit
Mielőtt női népfelkelést váltana ki az írásom, tisztázni szeretném, hogy nyilvánvalóan nem az összes nőre értem soraimat, de sajnos a gyengébbik nem körében sokan mégis így élik napjaikat. Én sosem voltam telhetetlen, és nem kértem lehetetlent a párkapcsolataimban, sőt, minden barátnőmnek megmondtam, hazudhatnak nekem, de ne derüljön ki. Azt vallom, az az ember hazudjon, amelyik tud is. Sajnos ti ebben a történetben nem tudtatok.
Boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban szeretnétek élni, ahol megkaptok mindent az igényeitek szerint, elvárjátok a törődést, odafigyelést, és persze a szabadságot is. Elvárások vannak, kompenzálás és kompromisszum nincs. Valahol ezen az úton nagyon eltévedtetek, vagy egy olyan burokban nőttetek fel, ahol azt a negatív példát láttátok, hogyha a külsőségekre fektetitek a hangsúlyt és dekoratív a megjelenésetek, az kivált minden emberre hajazó viselkedést vagy normát.
Ez a nőtípus olyan, mint egy öt forintos pénzérme. Két oldaluk van, és az értékük is nagyjából ennyit tesz. Az egyik oldal szerethető, ami éppen annyi ideig tart, amíg megszeretteti magát, utána jön a másik, talán nevezzük a valódinak, amely nyomorba dönt, kihasználva az előző oldalt. Felelőtlenül megy bele logikátlan hazugságokba, melynek következtében minden normális emberben meginog a bizalom és a hit. Olyan ígéreteket tesz, melyeket nem tud betartani, ahelyett hogy inkább nem ígérne semmit, majd ez követően ő érzi magát megsértve, felháborodva. Amiről azt gondolja pusztán csak egy felelőtlen füllentés, az lassú lépésekkel lehetetleníti el a kapcsolatot, amiben él éppen.
Azok a részei egy kapcsolatnak, amelyek eddig biztos talpon álltak, már szintén bizonytalannak látszanak egy „apró” hazugság miatt. Persze ésszerű határokon belül, a szerelmes férfi megbocsát, de nem felejt. Viszont, mindenki egyszer s mind tanulja meg, hogy ha hibát követtek el, ne nektek álljon feljebb, tanuljatok és mutassatok egy kis alázatot, megbánást, hiszen ti is emberek vagytok, és ha mi, a férfibüszkeségünk ellenére képesek vagyunk bocsánatért esedezni, nektek is menni fog. Bízom benne legalábbis. Nem szégyen valakiért és valamiért tenni, és kimutatni, hogy nem vagytok érzelmi nullák. A mai világ szomorú „betegsége”, hogy azt gondolják az emberek, ha érzések és érzelmek nélkül tudnak minél több strigulát behúzni a „megvolt” listára, akkor attól valamiféle kiváltság részesei lesznek. El kell, hogy mondjam azt a kőkemény igazságot, hogy ez egy hatalmas baromság! Érzések és valódi érzelmek nélkül ugyanis fabatkát sem ér az egész.
Összességében arra szeretnélek sarkallni titeket, hogy ha halandókhoz hasonlóan ti is hibákat követtek el, ne gyenge hazugságokkal próbáljátok menteni a menthetőt, hiszen ha valakinek rendesen kimutatjátok, hogy milyen érzéseket tápláltok iránta, és őszinték is tudtok lenni, még ha nehéz is, higgyétek el nekem, meg fog bocsátani, még ha idő is kell hozzá. Minden férfi nevében mondom, inkább fájjon az igazság, mintsem a hazugság vigasztaljon, hiszen hazugságokra nem lehet sem kapcsolatot, sem életet építeni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez