Ha tisztelem a férfit
Valakinek a tiszteletét kivívni nem könnyű. Különösen nem ebben az elhanyatló, és nem éppen javuló tendenciát mutató világszemléletben. Azonban a tisztelet egymás iránt mégis alapköve annak, hogy boldogok legyünk a másikkal.
Sok nőtől hallom, hogy „az a mocsok, szemétláda egyáltalán nem tisztel”, vagy azt, hogy „ez is csak kihasznál, hol marad a tisztelet?”. Kérdezem én, mitől várod a férfi tiszteletét, ha te magad sem mutattál ebben követendő példát? Volt tartásod? Volt becsületed? Őszinte, és egyenes voltál? Vagy olcsón adtad az értékeidet?
Én abban hiszek, hogy egy férfi pontosan érzi azt, ha egy nő tiszteletreméltó. Nem akarom védeni az ellenkező nem tagjait, de kétségkívül nekik is van becsületük. Nőként feladatunk az, hogy példát mutassunk, akkor is, ha a szituáció nem méltó hozzánk. Tiszteletet csak akkor váltunk ki a férfiból, ha megmutatjuk a bennünk lévő igazi nőt. A szerethetőt, a bátort, az intelligenst, a humorosat és az emocionálist. Ugyanez persze fordítva is igaz, a férfinak is ki kell vívnia a tiszteletet. Talán pont ebben van a kulcs, hogy egyenlők vagyunk.
Ha tisztelek egy férfit, akkor önmagamat adom. Nem kezdek el, tipikus női fejjel ármánykodni. Nem fogom az elérhetetlent játszani, ha hív, ha keres. Nem akarok marionett bábut csinálni belőle, pusztán azért, mert az egómat fényezné a jól elképzelt pozíció. Nem akarom őt betörni, már-már beteges elhivatottságból, ezzel bizonyítva én több leszek, jobb leszek, mint az előzőek. Nem fogom arra kérni, hogy változzon meg értem, mert ezt senkitől nem várhatjuk el. Nem fogom sarokba szorítani azzal, hogy irreális elvárásokat támasztok felé. Ha tisztelem a férfit, akkor tudom ő is pontosan ennyire el fogja ismerni a női értékeimet, mert látni fogja bennem, hogy nem vagyok zsarnok, és nem vagyok áruló. Nő vagyok, egész vagyok, értékekkel teli vagyok, és engedni fogom, hogy ezt meglássa majd.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez