Ha van szerelem úgy is jó, ha nincs, úgy is!
Természetesen én is szeretném tudni a világ minden titkát, a jó párkapcsolatról, az életről, a hitről, szóval mindenről. Mivel gyakorló buddhista vagyok, s rendszeresen járok meditálni, gondoltam megkérdeztem az egyik kedvenc tanítómat az élet egyik legfontosabb, legtöbb embert izgató kérdéséről: a szerelemről! Mi a titka? És van-e egyáltalán?
Persze nem a lányokhoz fordultam segítségért, hiszen a női verzió (romantikus formában) ott van az én fejemben is, hanem arra voltam kíváncsi mit gondol erről egy férfi!
- Próbálom megélni a szerelem buddhista verzióját - mondja Albert - mindig boldog vagyok, ha van szerelem, ha nincs. A boldogságot igyekszem függetlenné tenni külső körülményektől - akár a szerelemtől is. Mert ha ott a ragaszkodás a kapcsolatban, akkor rögtön megjelenik a félelem, a birtoklási vágy, a féltékenység, szóval zavaró érzelmek tömege. Azok pedig olyan mély labirintusba vezetnek, ahonnét nincs kiút: pontosabban, nem a boldog párkapcsolat felé.
Ezt valahogy úgy kellene megélni, hogy ha van szerelem, úgy is jó, ha nincs, úgy is! A lényeg, hogy a boldogság ne függjön semmitől! Ha nem örülhetsz a szerelemnek, mert épp nincs az életedben, hát örülj másnak! Örülj annak, hogy van munkád, hogy egészséges vagy! A lényeg, hogy mindig azon tartsd a figyelmed, ami épp van, ne azon, ami nincs. Ha így tekintesz a szerelemre, azt látod, hogy mindig minden jó, mindig van minek örülni. Persze az ember életében ott a karma, történnek dolgok, mert már előtte valamikor tettünk értük, és a következményeket meg kell élni, de van szabad akarat! Az ember mindig eldöntheti, hogyan éli meg az eseményeket. Örül, hogy tapasztalatot szerez, és nem minősíti, hogy jó vagy rossz, és minden pillanatban a boldogságot keresi - vagy ítélkezik, és szenved.
A meditációs teremben van az igazság! Ülj csak le minden nap a párnára, és meditálj: amit akkor és ott megszerzel, az közelebb visz magadhoz, a belső igazsághoz, hogy az élet csodálatos, hogy szerencsések vagyunk, kiváltságban van részünk, mert embernek születtünk, és mert élünk. Az, hogy folyton valamilyen külső forrásba akarunk kapaszkodni, mert majd az boldoggá tesz minket – tönkreteszi az életünket. A szerelem klassz dolog, az egyik legfantasztikusabb energia működteti: hát ha részed van benne, élj belőle, ragyogjon ott mindenben, amihez hozzákezdesz, amivel dolgod van. Legyen az ember, munka, egy hétköznapi semmiség, töltsd meg vele: de ha elmúlik engedd el! Ha jön helyette valami más, akkor éld meg abban ezt a rajongást. Legyél tőle sikeres a munkádban, a sportban, a hobbidban, és ha így vesszük, hát az egész élet egy óriási szerelem!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez