Hogyan kezeld a partnered által megsértett érzéseidet?
Az egyik legmélyebb konfliktusforrás egy kapcsolatban akkor jelentkezik, amikor a bizalom sérül. Amikor úgy érezzük, hogy megbántott vagy becsapott minket a partnerünk, sokan közülünk az árulás érzését tapasztaljuk. Az érzelmek széles skáláját válthatja ki, ha úgy érezzük, hogy valaki, akivel biztonságban éreztük magunkat, váratlanul másképp áll hozzánk. Ebben a zaklatott állapotban nehéz lehet megbirkózni a saját belső tapasztalatainkkal, nemhogy megoldani a problémát a másik személlyel.
Két dolog segíthet ebben a szituációban:
Először is, kíváncsisággal és együttérzéssel fedezzük fel saját reakcióinkat. Keressük az adaptív kommunikációs lehetőségeket a partnerünkkel. Ha a célunk a gyógyulás és a közös továbblépés, akkor vannak bizonyos lépések, amelyeket meg kell tennünk, és vannak bizonyos lépések, amelyeket el kell kerülnünk, amikor megoldást keresünk.
Kerüljük a vallatást.
Amikor egyfajta megrekedés, vagy patt-helyzet lép életbe a szerelmünkben, legyen az hazugság, titok vagy bármilyen színjáték, természetes, hogy válaszokat akarunk. A történet teljességének megismerése fontos része lehet a gyógyulásnak. Azonban a vallatásra való késztetés, az azonos kérdések feltevése, az ismételt sémák keresése vagy a részletekben való ok nélküli kutakodás, önmagunk és partnerünk kínzásának eszköze lehet. Ez sem visz közelebb az igazsághoz vagy egy közös nevező eléréséhez.
A vallatási technikák bizonyítottan védekezéshez és nyílt hazugságokhoz vezetnek. Az a személy, aki úgy érzi, hogy a végsőkig presszionálják, bármit képes felhozni annak érdekében, hogy a kínzás véget érjen. Amikor azon kapjuk magunkat, hogy körbe-körbe járunk, spirálban forgunk egy esemény miatt, és nem tapasztaljuk, hogy vigasztalna minket a a valóság, akkor valószínűleg rossz úton járunk, olyan úton, amely nekünk ugyanúgy fáj, mint a másik félnek, és alig segít helyrehozni a kapcsolat bármelyik részét.
Az őszinteséget helyezzük a fő fókuszunkba.
Jobb megközelítés, ha meginvitáljuk az életünkbe az őszinteséget. Ennek legjobb módja, ha nyíltan és sebezhetőségünket feltárva beszélünk arról, hogy mit érzünk. Amikor úgy véljük, hogy megbántottak minket, ösztönösen kirobbanhatunk, hibáztathatjuk és megkövezhetjük a partnerünket. Bár bölcs dolog és érdemes időt szánni arra, hogy nyugodtabb, illetve kiegyensúlyozottabb hangulatot teremtsünk, amikor mégis úgy döntünk, hogy kommunikálunk, a célunk az kell legyen, hogy őszintén, közvetlenül és nyíltan beszéljünk a reakcióinkról anélkül, hogy megpróbálnánk a másik embert lerombolni.
Összességében tehát, miközben együtt haladunk előre, folyamatosan végeznünk kell azt a belső munkát. Együttérzéssel és kíváncsisággal tekintsünk belső világunkra. Milyen reakciók kavarognak bennünk, és miért? Ugyanakkor nyitottnak és őszintének kell lennünk a partnerünkkel. Ahelyett, hogy régi védekezési struktúrákhoz és „büntető” viselkedéshez folyamodnánk, folyamatosan tudassuk vele, hogyan érezzük magunkat, mit akarunk, és mire van szükségünk ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat. Végül pedig a tetteinket összhangba hozhatjuk a céljainkkal, ha olyan szintű tisztelettel és szeretettel bánunk a partnerünkkel, amely visszavezet minket a helyes útra. Ha ezeket a lépéseket megtesszük, átvészelhetjük a nehéz időszakokat, talán még arra is felhasználhatjuk őket, hogy fokozzuk a közelséget és jobban megismerjük egymást.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez