Idézetek egy csacsi, öreg medvebocstól
Sokunk gyermekkori nagy kedvencei voltak a mindig falánk Micimackó és barátai, mikor is egy rövidke időre mi is a Százholdas pagonyban kalandozhattunk velük együtt. A kedves kis mese hösei, egyszerű, olykor tréfás, de szívet melengető bölcsességeikkel tanítottak meg minket az élet nagy dolgaira, különösen a szeretetre és a barátságra.
"Van úgy, hogy nagyobbnak és borzadályosabbnak látszanak a dolgok, ha egyedül vagyunk és félünk."
"Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"
"A folyók, tudják mi a lényeg: minek rohanni, egyszer úgyis odaérünk."
"Szerencsés vagyok, hogy van valamim, aminek nagyon nehéz búcsút inteni.”
"Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.”
"Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.”
"Egy nap barátok nélkül olyan, mint a bödön egy csepp méz nélkül.”
"- Hogyan betűzöd azt, hogy szeretet?
- Azt nem betűzik, azt érzik."
" - Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk."
"Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled."
"Ígérd meg, hogy sosem felejtesz el. Mert ha mégis, akkor nem megyek sehová."
"Ha akarsz, maradj, és várd meg, amíg a többiek megkeresnek téged. De sokkal jobb lenne, ha néha te közelednél hozzájuk."
"Azok a dolgok tesznek egyedivé, amiben különbözök másoktól."
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez