Igazi?
Elgondolkoztam a szerelemről és arról, amikor két ember elszánja magát arra, hogy összekötik az életüket. Minden lány, életében legalább egyszer elgondolkozott már azon, hogy milyen lesz majd abban a bizonyos fehér ruhában. De vannak olyanok is, akik az egész életükben erre a napra várnak, amióta az eszüket tudják, s pontos forgatókönyv van már a kisasztalukba rejtett füzetkéjükben arról, hogy mi hogyan fog majd azon a napon lezajlani.
Az én régi barátnőm Sára is ilyen volt. Mindig arról álmodozott, hogy milyen is lesz az ő nagy napja. Még a legelkeserítőbb magánéleti periódusában is képes volt hinni abban, hogy neki igenis még 30 éve kora előtt eljön majd az Igazi, és eljön a csodálatos lagzijának is az időpontja. Tudjátok mi történt? El is jött ez az időpont, és most boldogabb, mint valaha. Persze ez nem egy tündérmese, amiről most írok, de azt hiszem talán Sára annyira vágyta a dolgot, hogy végül tényleg bevonzotta a maga kis csodáját az életébe. Hiszen nem ez lenne az első ilyen történet, amit hallottunk már.
De hogy is van ez igazából? Mert, ha tényleg ennyire egyszerű lenne, akkor azt hiszem, nem rohangálna az utcákon ennyi magányos, egyedülálló vagy esküvő után vágyódó nő és férfi. Tudományos alapok azt bizonyítják, hogy az életünkben több igazinak is mondható ember létezik. Igazinak is mondható? Ez azért nem hangzik túl jól. De tény, ami tény talán tényleg több igaz szerelem lehet az életünkben és, hogy végül melyikük lesz a nagybetűs Igazi, azt nem tudnám megmondani, de egészen biztosan érezni fogjuk. Éreznünk kell!
Vannak, akik a házasságot, mint olyat abszolút nem tartják fontosnak. Én azonban ilyen téren konzervatív vagyok és szerintem nagyon boldog dolog kimondani annak, aki a legfontosabb, hogy „igen”, jóban és rosszban… S bár a statisztikák azt mutatják, hogy minden házasságra jut egy válás, én mégis szeretném elhinni, hogy egy jól megfontolt és nem csak felhevült érzelemre alapuló, boldog párkapcsolat esetében mégis csak megéri. De mi van akkor, ha az Igazi nem jön el? Mi van azokkal a nőkkel és férfiakkal, akik a párkapcsolatok tengerén hajóznak egyik, majd másik kikötőbe és mégsem érzik, hogy haza érkeztek? Talán hibásak lennének, amiért nem vették észre, hogy valahol, valamikor ott volt az Igazi mellettük? Vagy egész egyszerűen, tényleg nem mindenkinek adatik meg az, hogy kiélvezhesse ezt a fajta boldogságot? Azt hiszem, ha tudjuk, és nem csak tudni véljük, hogy pontosan mi is az, amit és akit keresünk, akkor valóban könnyebben találhatunk rá. Viszont sokan vagyunk úgy, hogy csak félúton járunk. Valahol önmagunk és az igaz szerelem között.
Azonban azt gondolom, pusztán amiatt mert még nem talált ránk az Igazi, a mi Igazink, attól még nem kell ostoroznunk magunkat és legfőképp nem kell kevesebbnek látnunk saját magunkat. Rengeteg olyan elkeseredett embert látok, akik kétségbeesve keresik a nagy szerelemet és az ő csodájukat… belemenekülve ezzel sekélyes viszonyokba és kapcsolatokba, a saját kárukra. Nem kellene, hogy ez így legyen. Talán elég lenne az is, ha csak magunkban vágynánk a dolgot és közben megpróbálnánk szépen tovább élni az életünket anélkül, hogy kapkodnánk és kapálóznánk. Talán így, ezzel a vággyal a szívünkben, előbb vagy utóbb besétál az életünkbe az a valaki, akit mindig is annyira vártunk.
Mounaji Barbara
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez